Angyal-farkas

Sűrű sötét erdőben menekültem, nem találtam a helyem.
Végül egy tisztásra értem.
Egy fény villant fel előttem.
Egy kéz nyúlt ki belőle.
Olyan volt mintegy angyal.
Kihúzott onnan megölelt.
Én ránéztem és mosolyogtam.
Ő közelebb hantolt, és azt mondta.
„Mostantól nem lesz semmi bajod”.
Becsuktam szemem, és elhittem neki.
Szívem, mint a dob elkezdet gyorsan dübörögni.
Megfogta két kezem.
Magához ölelt.
Államat megfogta óvatosan.
És megcsókolt.
Hirtelen minden megváltozott.
A sötét erdő letörlődött lelkem térképéről.
Elfeledtem a rosszat, ami régen történt velem.
Az angyal farkassá változott.
És amerre megyek, mindig ott van a közelemben.
Ha baj van, megvéd.
Ha szomorú vagyok, megölel.
Csókokkal lep el.
Azt szeretném, hogy ez a farkas mindig velem legyen.
Örökké szeressen.
Ne hagyjon el soha.
És, hogy mindig szeressen, akár mekkora baj van.
Csak ennyit kérek semmi mást.

Köszönöm!!

Hideg keze megérintette kezem.
És azt hittem ennél jobb nem is történhetne velem.
Éreztem, ahogy végig csúsztatja bőrömön az ő bőrét.
És elhittem, hogy együtt lehetünk örökké.
Szárnyakat kaptam tőle.
És együtt szállunk most az égen.
Sok rossz történt velünk.
De mindent legyőztünk.
Csókjai mindig megmelengetnek.
Ez talán a Szerelem?
A nagy Ő, aki eljött értem, és felvisz a mennyekbe.
Barna szemei megbabonáznak.
És ajkaim vágyakoznak iránta.
Csókjai a legédesebbek.
Nem fogom elhagyni őt sose.
Mindig vele leszek.
Ha kell, küzdök érte.
Mert szeretem!!!
Ő az őrangyalom.
Óv ő minden bajtól.
Ha kell, felemel a földről.
És elindít újra.
És hálás vagyok azért, hogy velem van!!

Elballagtam

Elballagtam onnan ahol 8 évig tanultam.
Fájdalmas volt, de ez mindenkivel előfordul.
Sosem vártam a saját ballagásomat.
Mert tudtam, hogy elkel mennem innen.
És egy másik iskolában boldogítani a többieket.
Fura volt látni, hogy mindenki mosolyog.
De belül ők is úgy gondolták, „menni még nem akarok”!
Virágok sokasága árasztotta el a termet.
Az emlékek újra feljöttek bennem.
Hogy itt kezdtem az iskolai pályafutásomat.
Mikor pici elsős voltam hatalmasnak tűnt az iskola.
De most, hogy elballagtam minden olyan kicsinek tűnik.
Már nem tévedek el a folyosókon.
Kiismerem magam mindenhol.
Minden egyes termét ismerem a régi iskolámnak.
Hogy is felejthetném el, hisz 8 évig idejártam.
Itt növekedtem.
Tanultam, ahogy csak tőlem kifért.
Sok barátom lett.
És néhányat elvesztettem.
A szerelmet is itt találtam meg.
Hiányozni fognak a barátok.
És szokatlan lesz nem őket látni minden tanórákon.
Nem akartam elmenni.
Elballagni.
Csak még 1 évet kértem.
Hogy még egy picit itt lehessek.
De nem lehet, mert vár engem a gimi.
És talán ott is ilyen jó lesz, mint a régi sulim.