Elballagtam

Elballagtam onnan ahol 8 évig tanultam.
Fájdalmas volt, de ez mindenkivel előfordul.
Sosem vártam a saját ballagásomat.
Mert tudtam, hogy elkel mennem innen.
És egy másik iskolában boldogítani a többieket.
Fura volt látni, hogy mindenki mosolyog.
De belül ők is úgy gondolták, „menni még nem akarok”!
Virágok sokasága árasztotta el a termet.
Az emlékek újra feljöttek bennem.
Hogy itt kezdtem az iskolai pályafutásomat.
Mikor pici elsős voltam hatalmasnak tűnt az iskola.
De most, hogy elballagtam minden olyan kicsinek tűnik.
Már nem tévedek el a folyosókon.
Kiismerem magam mindenhol.
Minden egyes termét ismerem a régi iskolámnak.
Hogy is felejthetném el, hisz 8 évig idejártam.
Itt növekedtem.
Tanultam, ahogy csak tőlem kifért.
Sok barátom lett.
És néhányat elvesztettem.
A szerelmet is itt találtam meg.
Hiányozni fognak a barátok.
És szokatlan lesz nem őket látni minden tanórákon.
Nem akartam elmenni.
Elballagni.
Csak még 1 évet kértem.
Hogy még egy picit itt lehessek.
De nem lehet, mert vár engem a gimi.
És talán ott is ilyen jó lesz, mint a régi sulim.