Angyal-farkas

Sűrű sötét erdőben menekültem, nem találtam a helyem.
Végül egy tisztásra értem.
Egy fény villant fel előttem.
Egy kéz nyúlt ki belőle.
Olyan volt mintegy angyal.
Kihúzott onnan megölelt.
Én ránéztem és mosolyogtam.
Ő közelebb hantolt, és azt mondta.
„Mostantól nem lesz semmi bajod”.
Becsuktam szemem, és elhittem neki.
Szívem, mint a dob elkezdet gyorsan dübörögni.
Megfogta két kezem.
Magához ölelt.
Államat megfogta óvatosan.
És megcsókolt.
Hirtelen minden megváltozott.
A sötét erdő letörlődött lelkem térképéről.
Elfeledtem a rosszat, ami régen történt velem.
Az angyal farkassá változott.
És amerre megyek, mindig ott van a közelemben.
Ha baj van, megvéd.
Ha szomorú vagyok, megölel.
Csókokkal lep el.
Azt szeretném, hogy ez a farkas mindig velem legyen.
Örökké szeressen.
Ne hagyjon el soha.
És, hogy mindig szeressen, akár mekkora baj van.
Csak ennyit kérek semmi mást.