2010. március 30., kedd

Apró gondolat...

Mosoly

Ha mosolygok, nem azt jelenti néha, hogy vidám vagyok, hanem azt, hogy próbálom rejtegetni a szomorúságot.
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2010. március 21., vasárnap

Díj!

Díj


Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:


1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.

2)a logót(ami am szerintem egy pöppet béna) kirakom a blogomba.

3)a szabályzatot kirakom a blogomba.

4)megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.

5)kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.

6)megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.

7)betartom a szabályokat.



Akiknek adom:

1. Dorcíí blogja:
http://chiaro-de-luna.blogspot.com/
2.Klau blogja:
http://vampirestorybyklau.blogspot.com/
Hátt igazából nem túl sok bloggert/blogot ismerek még, majd bővítem a"repertoárom", akiket meg ismernék már mind kaptak!

Teszt:


Név: Kaszás Petra

Becenév: Pepe, Kicsilány,Hugí

Lakhely: Magyarország, Pest megye

Születési hely: Magyarország, Pest megye

Magasság: 167 cm

Névnap: június 29.

Foglalkozás: Tanuló

Testvérek: 1 nővérem van

Anyanyelv: magyar

Beszélt nyelvek: magyar, francia

Gyűjtemények: öngyújtók

Cipőméret: 40

Iskola: Bakáts Téri Ének-Zenei Ált.Isk. Még, azt ki tudja hova vesznek fel:P

Osztály: 8.z

Kedvencek: Fradi

Hobbi: zenehallgatás,olvasás,szövegírás,rajzolás,fényképezés

Zsebpénz: no comment

Kívánság: mindíg más
Álom: hogy graffitis legyek

Szerencseszám: 8-9

Szeretnék találkozni: Ferenczy Istvánnal

Ezt a díjat Dorcíí(Lunától) kaptam 2010. március 21-én! Nagyon-nagyon köszii! (L)
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:

2010. március 19., péntek

Köszönöm Angyalok!

Köszönöm, hogy szeretsz.
Köszönöm, hogy szerettek.
Köszönöm, hogy elfogatsz.
Köszönöm, hogy elfogadtok.
Köszönöm, hogy vagy nekem.
Köszönöm, hogy vagytok nekem.
Köszönöm, hogy megbocsátasz.
Köszönöm, hogy megbocsátotok.
Köszönöm, hogy vigyázol rám.
Köszönöm, hogy vigyáztok rám.
Köszönöm, hogy rám szólsz, hogy nem kéne ilyeneket írnom.
Köszönöm, hogy rám szóltok, hogy nem kéne ilyeneket írnom.
Köszönöm, hogy a barátom vagy.
Köszönöm, hogy a barátaim vagytok.
Mindent köszönök.
Hogy bánatomból fölemeltek.
És felrepítetek az égbe.
Sokat jelentetek nekem.
És már el is múlt a bánat.
Mert tudom, ti mindig itt lesztek mellettem.
Még ha nem is akarom, hogy itt legyetek.
Hülye voltam tudom, hogy ilyen szomorúkat irkálok.
De valahogy ki kellet adnom.
De már elszállt, nincs bánat.
És most is csak rátok gondolok.
Akik szeretnek, féltenek, és mindent megtennétek értem.
Köszönöm Istennek, hogy vagytok nekem!
Angyalok, akik védenek és szeretnek!
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

Csak pár lépés

Elhittem szar barát vagyok.
Nem vagyok már semmi.
Se angyal se pillangó.
Csak egy mocsok szemét szívtelen ember.
Aki csak belegázol más érzéseibe.
Úgy érzem már csak pár lépés választ el a haláltól.
Az út itt kezd ritkulni.
Már alig van kő, amin tudok járni.
Egyen súlyoznom kell, hogy ne essek a mélybe.
Nincs már erőm szállni.
Elhagyott minden remény.
Ami eddig adta a löketett az most hirtelen elveszett.
Sose volt szerintem és soha nem lesz.
Ha megint talpra állok, akkor nagy csoda lesz.
De akkor foglald keretbe ezt a szöveget.
De lehet ez az utolsó…
Mert már az ereimet vágom, vagy már a halálon gondolkodok.
Mi lesz, velem nem érdekel.
Remélem most jó ez így neked.
Nevess csak ki, tudom, hogy most azt teszed.
Mert te ezen már csak nevetni tudsz.
Buzi kis féreg.
Ennyit gondolok most rólad.
 Hogy azt hiszed, hogy csak te szenvedtél ezért a barátságért.
Nagyot tévedsz.
A zongorát püfölöm, már majdnem összetört.
De nem érdekel nekem így jó, ha szétverem.
Kiadom valahogy a dühömet.
Káromkodni akarok, de nem jön ki a számon.
Nem vagyok az a fajta.
Aki csúnya beszéddel fejezi ki az indulatokat.
Most hagyjam akkor?
A szar barát ilyenkor mit tenne?
Most magamat kérdezem…
Magamat a szar barátot, aki mindig csak magára gondolt.
Akkor most nem is értem mi is a bajom.
Ha csak magammal törődök, mért fáj most akkor ennyire belül?
Mért vérzik a szívem?
Mért sír mind a két szemem?
Mért érzem magam egy szar alaknak?
Talán így van…
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

Igazság

Elmondom most nektek, mit érzek most ebben a percben.
Szar vagyok, tudom nem kéne a fejemhez vágnod.
Felálltam sokszor most nem tudom, lenne rá okom.
Nincs már semmi, ami életben tartson még te se volt „barátom”.
Az emlékek hada, ami most kíséri zűrös gondolatomat.
Azok a régi képek mikor még azt hittem jó barát vagyok nektek.
Annyi mindent megéltünk, de látom hiába.
Most kiszakadok ebből a baráti körből és megyek tovább.
Életem most olyan, mint egy börtön.
Magam vagyok a cellában, így nem árthatok a világnak.
De most elmondom mit tettem érted/értetek.
És akkor talán rájössz mért is nem vagyok szar barát.
Segítek mindig, ha baj van.
Behunyom szemed, ha látom most ez lesz a legjobb.
Elnézem neked, hogy néha kibeszélsz.
Nem tudok rád/rátok haragudni.
De most RÁD nagyon haragszom.
És most igazán és sértődhetnék meg.
Porcelán baba igen az vagyok.
Már eltörtem párszor, de valahogy mindig összeragasztott a sors.
Most a filmben az jönne, hogy megbocsátasz nekem és fátylat vonsz, amit mondtál nekem.
De ez most nem egy film.
Ez a puszta valóság.
Ahol a hibák 2xer akkorák, mint a mesékben.
De ez nem egy mese.
Már én is tudom.
De erre nem nekem kell már rájönnöm.
Tündérmesében élek még bevallom.
Mert elhiszem, hogy egy ember meg tud változni.
Becsaphat bárki, mert jószívű vagyok.
Ez a baj velem.
Túl nagy a szívem.
Mert én mindent megbocsátok, még ha mély sebet ejtettél rajtam.
Még mindig szar barátnak tartom magam.
Nem baj lehet így akarta a sors, hogy az legyek.
Hogy mások meg tanulják nem szabad hinni az ördögnek.
Mert én az vagyok, maga az ördög.
Aki lopja a lelkeket, és beletipor mindenkibe.
Az élet megint adott nekem egy tanító pofont.
Hogy nem érdemes néha élni.
Hogy nem jó mindenkinek hinni.
Már októberben is naiv voltam.
Mint most.
Semmit nem változtam.
De én vagyok a szar.
Nem érzem magam embernek, de még ördögnek se.
Érzéseim sincsenek szerintem.
Akkor, meg mint szövegelek itt nektek.
Nem vagyok itt senki.
És nem is leszek sose…
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

Azt hittem...

Azt hittem, hogy te jó barát vagy.
De néha megsértődsz egy csomó dolog miatt.
Ha nem törődök veled azért, ha nem szólok hozzád azért.
Neked mindig bajod van velem, és azt hiszed, rajtam töltöm ki a dühömet.
Eléred, hogy azt higgyem szar barát vagyok, és semmit nem érek.
Neked ebben mi a jó?
Néha úgy megütsz, hogy rendesen fáj, és akkor azt mondod rám, hogy porcelán vagyok.
Aztán csodálkozol, hogy visszaütök, mert bennem ég akkor, hogy igenis nem vagyok gyenge lány létemre.
Én vagyok a hibás mindenért.
Bocsi, hogy rosszkedvem van néha, de meg van rá az okom.
De ha nem akarom elmondani, értsd meg.
Neked mind1 azt mondod, nem törődsz többet ezzel a barátsággal.
Hogy neked mindig csak rossz volt.
Akkor minek lettünk barátok?
Én nem bánom, hogy azok vagyunk.
De te néha a fejemhez vágtad.
Hogy csak teher volt és szar ez a barátság.
Ilyenkor úgy érzem, hogy valamit megint nem jól tettem.
Én vagyok megint a hibás.
Mind1 minek is törődök vele…
De tudom mért…
Mert fontos nekem ez a barátság.
De most már úgy érzem, hogy csak haverság.
Sajnálom!
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2010. március 15., hétfő

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

Petőfi Sándor: Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Bejegyezte: dátum: 1 megjegyzés:

2010. március 14., vasárnap

Had segítsek

Gondtalanul száll, nem hallja a külvilág zaját.
Csak magával foglalkozik senki mással.
Repül, repül, de ő sem tudja hová.
Megy, ahová a szív mondja.
Mert őt a szíve irányítja.
Ez a pillangó.
Valahol én is egy pillangó vagyok.
Hajt, a szívem nem törődöm merre.
Ha neki csap a falnak nem törődöm vele.
Ott maradok és elfogadom a történetet.
Ha ennek a szövegnek nem érted a lényegét, had segítsék gondolkodni.
Még csak kicsi hernyó vagyok, amiből még nem vált pillangó.
De az nem igaz, hogy csak magammal foglalkozok.
Sőt ellenkező én mindig csak a második vagyok.
Néha elfelejtek magammal törődni, mert mások baja elfoglal.
Próbálok mindenkinek segíteni, ahogy csak tudok.
Ilyen vagyok jobb, ha elfogadod.
És ha nekem van bajom.
Nem kérek segítséget.
Mert makacs vagyok, és azt mondom „megoldom, ne aggódj”,
De akkor is segítenek rajtam.
Pedig nem akarom basztatni őket, hogy szar van.
Mindig kimásztam a csávából.
De segítettek nekem.
Pedig boldogultam volna.
Látod most is makacs vagyok.
Néha elgondolkodom, hogy nincs is szükségetek rám.
Hogy megoldjátok, hisz nagyok vagytok már.
De én akkor is segíteni akarok, enged, kérlek.
Csak könnyíteni akarok a lelkeden.
Hogy pillangó lehess, és lássalak szállni az égen.
Hogy boldog és gondtalan legyen az életed.
Ezt akarom látni, szóval had, hogy segítsek.
Nekem ez a jó, és nem teher nekem.
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2010. március 6., szombat

Nagyszájú Kicsilány

Lenyugodni sosem fogok tudni.
Vad maradok és merész.
Így születtem, ilyenné tett az élet.
Pár rossz dolog történt velem, de mindig megoldottam őket.
Menekülni akartam párszor a gondok elöl.
De nem sikerült, mert nem ment volna szívből.
Lelkiismeretem nem engedte sose.
Hogy megfutamodjak előle.
Felrúgtam párszor a szabályokat, mert rajtam senki se uralkodhat.
Mindig a makacs fejem után megyek.
Talán ezért verem be sokszor a fejem.
Nem hallgatok másokra.
Csak ha már bekövetkezett a baj.
Sok düh termelődött bennem az évek során.
Falba ütve adtam ki, és nem volt bennem tovább.
Túl gyorsan felkapom a vizet az a baj.
Fent vagyok a plafonon a sok hülyeség miatt.
Kimondom, amit gondolok.
És nem kérek bocsánatot, azért amiket mondok.
Rosszul teszem, tudom, mert így fájdalmat okozok.
Pedig én nem akarok, remélem, jól tudod.
Csak nagy a szám ez a baj.
Változni nem nagyon tudok már mondtam.
Hiszen így kezdődőt el a szöveg egyből.
Most lenyugodtam kiadtam a dühömet egy újabb szöveggel.
Boldog vagyok, most mert vannak, akik szeretnek.
Van, akiket szerethetek.
Talán rájöttem mitől félek ennyire.
Hogy mért kapom fel a vizet hirtelen.
Nagy változások lesznek az életemben.
És félek, hogy elveszítem a barátaim örökre.
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Megjegyzések (Atom)