Igazság

Elmondom most nektek, mit érzek most ebben a percben.

Szar vagyok, tudom nem kéne a fejemhez vágnod.

Felálltam sokszor most nem tudom, lenne rá okom.

Nincs már semmi, ami életben tartson még te se volt „barátom”.

Az emlékek hada, ami most kíséri zűrös gondolatomat.

Azok a régi képek mikor még azt hittem jó barát vagyok nektek.

Annyi mindent megéltünk, de látom hiába.

Most kiszakadok ebből a baráti körből és megyek tovább.

Életem most olyan, mint egy börtön.

Magam vagyok a cellában, így nem árthatok a világnak.

De most elmondom mit tettem érted/értetek.

És akkor talán rájössz mért is nem vagyok szar barát.

Segítek mindig, ha baj van.

Behunyom szemed, ha látom most ez lesz a legjobb.

Elnézem neked, hogy néha kibeszélsz.

Nem tudok rád/rátok haragudni.

De most RÁD nagyon haragszom.

És most igazán és sértődhetnék meg.

Porcelán baba igen az vagyok.

Már eltörtem párszor, de valahogy mindig összeragasztott a sors.

Most a filmben az jönne, hogy megbocsátasz nekem és fátylat vonsz, amit mondtál nekem.

De ez most nem egy film.

Ez a puszta valóság.

Ahol a hibák 2xer akkorák, mint a mesékben.

De ez nem egy mese.

Már én is tudom.

De erre nem nekem kell már rájönnöm.

Tündérmesében élek még bevallom.

Mert elhiszem, hogy egy ember meg tud változni.

Becsaphat bárki, mert jószívű vagyok.

Ez a baj velem.

Túl nagy a szívem.

Mert én mindent megbocsátok, még ha mély sebet ejtettél rajtam.

Még mindig szar barátnak tartom magam.

Nem baj lehet így akarta a sors, hogy az legyek.

Hogy mások meg tanulják nem szabad hinni az ördögnek.

Mert én az vagyok, maga az ördög.

Aki lopja a lelkeket, és beletipor mindenkibe.

Az élet megint adott nekem egy tanító pofont.

Hogy nem érdemes néha élni.

Hogy nem jó mindenkinek hinni.

Már októberben is naiv voltam.

Mint most.

Semmit nem változtam.

De én vagyok a szar.

Nem érzem magam embernek, de még ördögnek se.

Érzéseim sincsenek szerintem.

Akkor, meg mint szövegelek itt nektek.

Nem vagyok itt senki.

És nem is leszek sose…