Lenyugodni sosem fogok tudni.
Vad maradok és merész.
Így születtem, ilyenné tett az élet.
Pár rossz dolog történt velem, de mindig megoldottam őket.
Menekülni akartam párszor a gondok elöl.
De nem sikerült, mert nem ment volna szívből.
Lelkiismeretem nem engedte sose.
Hogy megfutamodjak előle.
Felrúgtam párszor a szabályokat, mert rajtam senki se uralkodhat.
Mindig a makacs fejem után megyek.
Talán ezért verem be sokszor a fejem.
Nem hallgatok másokra.
Csak ha már bekövetkezett a baj.
Sok düh termelődött bennem az évek során.
Falba ütve adtam ki, és nem volt bennem tovább.
Túl gyorsan felkapom a vizet az a baj.
Fent vagyok a plafonon a sok hülyeség miatt.
Kimondom, amit gondolok.
És nem kérek bocsánatot, azért amiket mondok.
Rosszul teszem, tudom, mert így fájdalmat okozok.
Pedig én nem akarok, remélem, jól tudod.
Csak nagy a szám ez a baj.
Változni nem nagyon tudok már mondtam.
Hiszen így kezdődőt el a szöveg egyből.
Most lenyugodtam kiadtam a dühömet egy újabb szöveggel.
Boldog vagyok, most mert vannak, akik szeretnek.
Van, akiket szerethetek.
Talán rájöttem mitől félek ennyire.
Hogy mért kapom fel a vizet hirtelen.
Nagy változások lesznek az életemben.
És félek, hogy elveszítem a barátaim örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése