Elhittem szar barát vagyok.
Nem vagyok már semmi.
Se angyal se pillangó.
Csak egy mocsok szemét szívtelen ember.
Aki csak belegázol más érzéseibe.
Úgy érzem már csak pár lépés választ el a haláltól.
Az út itt kezd ritkulni.
Már alig van kő, amin tudok járni.
Egyen súlyoznom kell, hogy ne essek a mélybe.
Nincs már erőm szállni.
Elhagyott minden remény.
Ami eddig adta a löketett az most hirtelen elveszett.
Sose volt szerintem és soha nem lesz.
Ha megint talpra állok, akkor nagy csoda lesz.
De akkor foglald keretbe ezt a szöveget.
De lehet ez az utolsó…
Mert már az ereimet vágom, vagy már a halálon gondolkodok.
Mi lesz, velem nem érdekel.
Remélem most jó ez így neked.
Nevess csak ki, tudom, hogy most azt teszed.
Mert te ezen már csak nevetni tudsz.
Buzi kis féreg.
Ennyit gondolok most rólad.
Hogy azt hiszed, hogy csak te szenvedtél ezért a barátságért.
Nagyot tévedsz.
A zongorát püfölöm, már majdnem összetört.
De nem érdekel nekem így jó, ha szétverem.
Kiadom valahogy a dühömet.
Káromkodni akarok, de nem jön ki a számon.
Nem vagyok az a fajta.
Aki csúnya beszéddel fejezi ki az indulatokat.
Most hagyjam akkor?
A szar barát ilyenkor mit tenne?
Most magamat kérdezem…
Magamat a szar barátot, aki mindig csak magára gondolt.
Akkor most nem is értem mi is a bajom.
Ha csak magammal törődök, mért fáj most akkor ennyire belül?
Mért vérzik a szívem?
Mért sír mind a két szemem?
Mért érzem magam egy szar alaknak?
Talán így van…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése