Azt hittem, hogy te jó barát vagy.
De néha megsértődsz egy csomó dolog miatt.
Ha nem törődök veled azért, ha nem szólok hozzád azért.
Neked mindig bajod van velem, és azt hiszed, rajtam töltöm ki a dühömet.
Eléred, hogy azt higgyem szar barát vagyok, és semmit nem érek.
Neked ebben mi a jó?
Néha úgy megütsz, hogy rendesen fáj, és akkor azt mondod rám, hogy porcelán vagyok.
Aztán csodálkozol, hogy visszaütök, mert bennem ég akkor, hogy igenis nem vagyok gyenge lány létemre.
Én vagyok a hibás mindenért.
Bocsi, hogy rosszkedvem van néha, de meg van rá az okom.
De ha nem akarom elmondani, értsd meg.
Neked mind1 azt mondod, nem törődsz többet ezzel a barátsággal.
Hogy neked mindig csak rossz volt.
Akkor minek lettünk barátok?
Én nem bánom, hogy azok vagyunk.
De te néha a fejemhez vágtad.
Hogy csak teher volt és szar ez a barátság.
Ilyenkor úgy érzem, hogy valamit megint nem jól tettem.
Én vagyok megint a hibás.
Mind1 minek is törődök vele…
De tudom mért…
Mert fontos nekem ez a barátság.
De most már úgy érzem, hogy csak haverság.
Sajnálom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése