Mikor először láttam elsős voltam.
Azt hittem csak gyerek szerelem és elmúlik gyorsan.
Többször előjött, de csak fellángolás ként.
De most újra bennem él.
Amit Lellén éreztem utoljára.
Rájöttem ez nem fellángolás számomra.
Talán ő az igazi, ki terel utamon.
Akinek elhiszem, h lehetek boldog.
Újra megszólalt szívemben a zongora.
Megint a szerelem dallama.
Szünet után újra írja a kottát.
Igaz azt írtam nem fogom átírni az élet ritmusát.
Újra szállok, mint egy angyal.
A szárnyaim visszakaptam.
Nem akarok soha újra a földön feküdni.
Az élettől ugyan azt a pofont kapni.
Talán elfelejtem a fájdalmat, amit a régi szerelem okozott.
De most inkább újra zongorázni tanulok.
Szükségem van rád.
Mert Ámor nyila rám talált.
Téged láttalak meg akkor először mikor eltalált a nyíl.
Szívem már nem sír.
Sőt majd kiugrik, a helyéről mikor meglátlak.
Elvörösödöm.
És elfeledkezem a gondokról egyből.
Félek, hogy soha nem leszel az enyém.
De küzdeni fogok a jövőért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése