Két szó...

Ki mondtam két szót.
Amit nem kellet volna.
Hogy lehetek ilyen marha?
A szívébe hasítottam.
Két szó.
Csak ennyit mondtam.
Csak úgy jött.
Nem gondolkoztam.
Nem gondoltam komolyan.
Most fogom fel igazán mit is mondtam.
Nem kellet volna.
Hiába mondod, hogy semmi baj.
Ennek a két rövid szónak súlya van.
Ami csak úgy jött.
Most bűntudatom van!
Lenyomtam a telefont.
És gondolkozom.
Hogy lehetek ilyen ostoba.
Ez neki fáj, még ha nem is gondoltam komolyan.
Sajnálom!!!!
Ez csak egy szó…
De ennek is súlya van!
Sajnálom, nem úgy gondoltam!
Szeretlek!

Akarom,érzem,szeretlek...

Akarom az érzést.
Akarom a boldogságot.
Akarom a szabadságot.
Érzem a szívdobogásodat.
Érzem valami furcsa fog történni.
Érzem a virágok illatát.
Szeretlek, mert elfogadsz.
Szeretlek, mert tudom te is engem.
Szeretlek titeket.
Hallom a hangod.
Hallom a madár dalát.
Hallom a légzésedet.
Nem akarok több rosszat az életembe.
Nem akarok szomorúságot.
Nem akarok több szenvedést.
Gyűlölöm a magányt.
Gyűlölöm azt az embert.
Gyűlölöm a szarkeverőket.
Félek, hogy összeomlik a világ körülöttem.
Félek, hogy elveszítem a barátaim.
Félek a rossz emlékektől.
Látom szemed csillogását.
Látom az út végét.
Látom a szerelmemet.
Szeretem a Fradit.
Szeretem a szemed.
Szeretem a barátaim.
Élek, de nem tudom, hogy minek.
Élek ezért születtem meg.
Élek, mert élni kell.
Írok, ameddig tudok.
Írok, amíg meg nem unom.
Írok, ameddig csak élek.
Nem hagyom abba, mert másoknak nem jön be a szövegem.
Van, akiknek igen.
És ez itt a lényeg.

Hiányzol...

Újra élem a tegnapot, mikor átöleltél.
Óvatosan magadhoz szorítottál, s nem engedtél.
Fülembe súgtad „szeretlek”.
Szívem egyből hevesen verni kezdet.
Nem szóltam semmit.
Csak őt akartam ölelni.
Most is hiányzol.
Csak arra várok, hogy újra lássam arcod.
Hogy halljam a hangod.
Hogy veled legyek megint.
Hogy érezzem illatod.
De ezt most nem lehet.
Mert nem vagy itt velem.
A hívást várom.
Hogy hangodat halljam.
Már annyi is elég, hogy annyira ne hiányoz.
A képet nézem, amin ketten vagyunk.
Csókolózunk, és boldognak látszunk.
A macit ölelem, amit Valentin napra kaptam tőled.
Ránézek és te jutsz eszembe.
A pólódat szorítom.
Amin még rajta van az illatod.
Ilyenkor úgy érzem, mintha itt lennél mellettem.
Hiányzol, csak ennyit mondok.

A mesének nincs vége

Butadöntéseket szoktak hozni az emberek.

Én is majdnem azt tettem.

A mesének majdnem véget vetettem.

De feleszméltem.

A könnyebbik és a fájdalmasabb utat választottam volna.

Mert választanom kellet a barátság és a szerelem között.

A barátokat választottam volna.

De nem tettem.

Nem ment, nem vitt rá a lélek.

Nem csak magamnak okoztam volna fájdalmat, hanem annak is, akit szeretek.

Én ezt nem akartam.

De majdnem megtettem.

Meg is tettem.

Csak még időben felnyitotta a szemem.

Hogy ezt a dolgot nem így kell elintéznem.

Többet leszek a barátokkal és ő is ott lesz velem.

Elborul néha az agyam.

És nem azt teszem, amit súg a szívem.

Hanem az eszemre, ami lehet, félre vezetne.

De lehet, a szívem tenné ugyan ezt velem.

Maradok a régi módszernél, hogy inkább hallgatok a szívemre.

Most gondolok csak bele.

Milyen hülyeségre készültem.

Nem gondoltam át teljesen.

Csak könnyen meg akartam oldani az egészet.

De így nem lett volna jó.

Senkinek.

Akkor megint szomorú lettem volna, mint régen.

Mikor, azaz ember szakított velem.

De már nem érdekel mi volt a múltban.

Most csak a jelen és a jövő számít.

Amit boldogan akarok eltölteni.

A barátokkal a téren.

Meg a szerelmemmel.

Kicsit nyálas ez a szó, de nem érdekel.

Majd meg szokom idővel.

Ennek a mesének még nem lehet vége.

Csak most kezdődött el.

Korai lenne még a végleges döntés.

Hogy ennek vége legyen.

Most kell boldognak lenni, amíg csak lehet.

Kiélvezni az életet.

Mert abból csak egy van.

Tartalmasan kell eltölteni amíg, van esély erre.

És én veletek akarom barátok, szerelmem.

Ilyen az élet

Nem tudom, hol vagyok.

Nem tudom, kivagyok.

Ha most elvesztek, akkor jól érzem.

De nem tudom visszatérek-e.

A bánat most nagyobb.

És ez nagy szánalom.

Nem hittem, hogy ez lesz.

De megint van egy rossz érzésem.

Minden egyes mozdulatomkor, megszorít a fájdalom.

Elkapott, ráncigál, széttép nem ereszt.

Kiszívja belőlem az életet.

Mit akar megint tőlem?

Nem szenvedtem eleget?

Mért nem hagy el végre?

Kívül boldognak látszom.

De belül emészt valami.

Ami nem tudom, hogy mi.

A cseresznyefa virágai már lehullottak.

Talán csak egy hónapig volt szép illatos.

Ilyen az élet, is mint egy fa.

Tavasszal virágzik.

Nyár elején lehullajtja a szirmait.

Nyár közepén gyümölcs nő rajta.

Ősszel elfújja a szél a leveleit.

Télen csupasz lesz.

Végig küzdi magát az életen.

Mondom az ember is ilyen.

Mindig csak küzd.

Változik: jó vagy rossz irányba nem lehet tudni.

De azt igen, hogy egyszer minden véget ér.

Versenyfutás

Versenyt futok az idő vonatával.

Utol akarom érni, de túl gyorsan halad.

Csak nézem, ahogy robog előttem.

Nem fáradtam még el.

Futok előre.

A végzetem még messze van.

Megállok, nem futok tovább.

Nincs értelme.

Egyszer úgy is utolér a végzet.

Majd ha eljön az ideje.

Nyugodtan gondolok vissza.

Hogy nehéz volt néha.

De már nem érdekel.

Mert mindig felálltam.

Ni, csak ott száll a lufi.

Mit elengedtem.

Már nem hiányzik.

Tovább kell haladni.

Most van mást, akit szerethetek.

Egy srác, aki szeret engem.

Az életem megváltozott.

Soha nem lesz olyan, mint volt.

Talán jobb is, mert a változás néha jó.

És ezt el kell fogadnom.

Végre újra boldogan, gondolok vissza a múltra.

Mert tudom, hogy jobb lesz a holnap.

És csak előre szabad nézni.

Soha nem hátra.

Csak előre, ahol vár az új a változás.

És így könnyebb lesz előre haladni.

Mert mellettem vannak a barátok és a családom.

Rém álom

Unom már, hogy félek.

Attól, hogy mi lesz velem.

Hogy elbukom majd egyszer.

És nem állok fel sose.

Reszketek, ha belegondolok.

Egyszer elhagynak a barátok.

Hogy azaz álom valóra válik.

És elvesztem a barátaim.

Utolsó reményem, hogy csak álom volt.

Nem vicces ezt álmodtam.

A kör közepén álltam, körül állt mindegyik barátom.

S hirtelen az egyik hátat fordított nekem és azt mondta:

„csalódtam, nem vagy igaz barát”!

És utána mindenki elfordult és azt mondták:

„nem kell nekünk ilyen barát, aki hazudik nekünk és nem foglalkozik velünk”!

Az álmomban elbasztam valamit.

Csak nem tudom mit.

És most félek, rettegek.

Nem tudom az álomban mit rontottam el.

És idegesít, nem tudom mit tettem.

És félek, hogy ez bekövezhet.

Régi szomorúság

Rá kellet jönnöm, hogy nem szabad mindig szomorkodnom.

Szomorú voltam sokszor, de most mosolyogva gondolok néha vissza milyen is volt szomorúnak lenni majdnem minden nap.

Egy hétből 1 nap volt mikor tényleg vidám voltam.

Akkor nem tudom mi volt velem.

Nem láttam értelmét a boldogságra.

A lassú depis zenék társaságába vonultam ilyenkor.

Nem volt miért mosolyognom.

Tudom le kéne zárnom a múltat, ami rossz volt.

De nem!

Mert néha kellenek ezek a régi szar pillanatok.

Hogy átgondoljam, amin most szomorkodom.

De most nem választom a depis zenét vagy a pengét, ami nem segít soha!

A penge csak menekülés a gondok elöl.

De a gondoktól nem menekülni kell!

Hanem megoldani őket.

A penge csak csábít, hogy „gyere, én megkönnyítem a lelked”.

Nem!

Ez nem így megy!

Csak vért veszttel.

A depis zene:

Az emberek, akik saját bajaikról énekelnek.

Igaz nekem néha segített.

Most is segít, de nem azért hallgatom, mert esik az eső.

Hanem azért mert vissza néztem a múltba, hogy hányszor voltam depis.

Szomorú bohócnak néztem ki.

Aki mindig csak húzta az orrát, és ha nem látták sírt.

És ezt a barátaim nem szerették.

Próbáltak mindig segíteni, de én nem engedtem.

Makacs kicsilány, mindig is ilyen voltam.

De te ne legyél makacs.

A legrosszabb tulajdonság néha.

Nem azt mondom, hogy mindig csattanj ki az örömtől.

Hanem azt, hogy nem szabad szomorkodni.

 Tedd el a pengét a kuka legmélyére.

Megvagy te a nélkül is.

Ha arra fajulnál, mégis akkor gondolj a barátokra, akik szeretnek.

A családra, akik aggódnak érted.

Én már erre gondolok.

És már el is szállt a bú, mint a szomorú pillangó!

Apró gondolat

Szerelmes pillangó

Hús-vér emberként csak tévelyegtem az életben. De most pillangó vagyok és rám talált a szerelem.