Hiányzol...

Újra élem a tegnapot, mikor átöleltél.
Óvatosan magadhoz szorítottál, s nem engedtél.
Fülembe súgtad „szeretlek”.
Szívem egyből hevesen verni kezdet.
Nem szóltam semmit.
Csak őt akartam ölelni.
Most is hiányzol.
Csak arra várok, hogy újra lássam arcod.
Hogy halljam a hangod.
Hogy veled legyek megint.
Hogy érezzem illatod.
De ezt most nem lehet.
Mert nem vagy itt velem.
A hívást várom.
Hogy hangodat halljam.
Már annyi is elég, hogy annyira ne hiányoz.
A képet nézem, amin ketten vagyunk.
Csókolózunk, és boldognak látszunk.
A macit ölelem, amit Valentin napra kaptam tőled.
Ránézek és te jutsz eszembe.
A pólódat szorítom.
Amin még rajta van az illatod.
Ilyenkor úgy érzem, mintha itt lennél mellettem.
Hiányzol, csak ennyit mondok.