Nem tudom, hol vagyok.
Nem tudom, kivagyok.
Ha most elvesztek, akkor jól érzem.
De nem tudom visszatérek-e.
A bánat most nagyobb.
És ez nagy szánalom.
Nem hittem, hogy ez lesz.
De megint van egy rossz érzésem.
Minden egyes mozdulatomkor, megszorít a fájdalom.
Elkapott, ráncigál, széttép nem ereszt.
Kiszívja belőlem az életet.
Mit akar megint tőlem?
Nem szenvedtem eleget?
Mért nem hagy el végre?
Kívül boldognak látszom.
De belül emészt valami.
Ami nem tudom, hogy mi.
A cseresznyefa virágai már lehullottak.
Talán csak egy hónapig volt szép illatos.
Ilyen az élet, is mint egy fa.
Tavasszal virágzik.
Nyár elején lehullajtja a szirmait.
Nyár közepén gyümölcs nő rajta.
Ősszel elfújja a szél a leveleit.
Télen csupasz lesz.
Végig küzdi magát az életen.
Mondom az ember is ilyen.
Mindig csak küzd.
Változik: jó vagy rossz irányba nem lehet tudni.
De azt igen, hogy egyszer minden véget ér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése