2010. február 28., vasárnap

A zongora újra játszik



Mikor először láttam elsős voltam.
Azt hittem csak gyerek szerelem és elmúlik gyorsan.
Többször előjött, de csak fellángolás ként.
De most újra bennem él.
Amit Lellén éreztem utoljára.
Rájöttem ez nem fellángolás számomra.
Talán ő az igazi, ki terel utamon.
Akinek elhiszem, h lehetek boldog.
Újra megszólalt szívemben a zongora.
Megint a szerelem dallama.
Szünet után újra írja a kottát.
Igaz azt írtam nem fogom átírni az élet ritmusát.
Újra szállok, mint egy angyal.
A szárnyaim visszakaptam.
Nem akarok soha újra a földön feküdni.
Az élettől ugyan azt a pofont kapni.
Talán elfelejtem a fájdalmat, amit a régi szerelem okozott.
De most inkább újra zongorázni tanulok.
Szükségem van rád.
Mert Ámor nyila rám talált.
Téged láttalak meg akkor először mikor eltalált a nyíl.
Szívem már nem sír.
Sőt majd kiugrik, a helyéről mikor meglátlak.
Elvörösödöm.
És elfeledkezem a gondokról egyből.
Félek, hogy soha nem leszel az enyém.
De küzdeni fogok a jövőért.

2010. február 26., péntek

A barát

A barát ki segít, ha baj van.
A barát, aki rám szól, „rosszul döntöttél.”
A barát, aki mindig mellettem áll.
Mosolyra késztetnek szomorú pillanataimba.
„Ez nem a világ vége, állj fel a talpadra.”
Kik tűzbe tennék értem a kezüket.
„Hát jól becsüld meg őket!”
Mondja ezt a szívem.
Angyalok kik vigyáznak az álmaimra.
Terelnek utamon, ha megbolondulok.
Helyre tesznek, hogy megváltoztál ne tedd ezt!
Velem vannak mindig, még akkor is, ha hülye vagyok.
Elfogadnak, pedig nem minden napi esett vagyok.
Támogatnak, hogy tovább írjam a sorokat.
Az ihletet most nem is tagadom.
Hiányoznak, mert itthon egyedül érzem magam.
És csak MSN-en keresztül van kapcsolat.
Péntek van, és várom a hétfőt.
Mert elválaszt tőlük az a nyomorult 2 nap.
Ha meglátom, őket gondom-bajom elszáll.
A borús felhő eloszlik fejem felett.
Mosoly húzódik arcomra.
Ami 2 napig nem nagyon akart.
Elkezdenek pletykálni.
A röhögés nem maradhat el.
Még jó, hogy a földön ülök.
Különben a röhögéstől lefordultam volna a székről.
Lefárasztanak néha a hülyeségeikkel.
De nem baj.
Én így szeretem őket!
És ez így is marad, örökre!

2010. február 25., csütörtök

Nem úgy érzek iránta

Rossz látni, hogy néha miattam szenved.
Mert szerelmes lett belém, és ezt elmondta nekem.
Félt, óv minden rossztól.
Ki se néztem volna ebből a srácból.
Szeret engem.
De én nem úgy érzek.
Ő is tudja ezt.
És elfogadta a döntésemet.
Azt szeretném, hogy elfelejtsen.
Mert neki nem jó, és nekem se.
A barátságunk vára bomlik le lassan.
Nem akarom elveszíteni.
Mert ő is olyan fontos nekem, mint a többi barátom.
Mondtam neki felejtsen el.
De ebben nem tudok neki segíteni.
Ez most nem az én harcom.
Nem hagylak cserben ne aggódj!

2010. február 19., péntek

Elengedtem örökre őt, mint a lufit

Szenvedtem miatta eleget.
Nem bírtam már tovább.
Fogtam egy fel nem fújt lufit.
Nagy levegőt vettem.
És búcsút vettem tőle.
Fogtam, belefújtam őt a lufiba.
Nagy csomót kötöttem rá.
Könnyekkel küzdve, elengedtem.
Csak néztem, ahogy száll el messzire.
Üres lettem érzem.
Elengedtem azt, akit szerettem.
Még akkor is fáj, ha ő nem szeretett sose.
Mit kezdjek most magammal?
Nincs, már kire gondoljak.
Ha meglátom, már nem ver a szívem hevesen.
Ha meghallom, hangját nem remeg testem.
Eltűnt belőlem az iránta érzett szeretet.
Dobozva tett lakatok alatt mélyen elzárt emlékek.
Megtartottam csak soha nem bonthatom fel.

Minden szöveg így kezdődik

Az első gondolatot nehéz leírni.
Mert ami eszembe jut az a fájdalom.
Az érzéseim 79%-a fájdalom volt.
Magamba zártam.
És lakat alatt tartottam.
Nem akartam kiengedni.
Így lapot és tollat ragadtam.
És elkezdtem leírni a gondokat.
Áthúztam sokszor a sorokat, mert nem tetszettek a szavak.
De rájöttem nem tehetem ezt, mert belülről tőrnek fel.
És ha áthúzom az eredetit, és bemásolom a hamist.
Akkor nem azt írom le, amit érzek.
Hanem azt, amit az agyam mond.
Lelkemből és szívemből írok mindent.
Hiába fáj néha nekem.
Amiket átéltem megéltem.
Fáj, és még fájni is fog.
De van, akik segítenek nekem.
Hogy könnyebb legyen a lelkem.

Lelkem kottái

Halk szomorú dalt játszik a zongora.
Szívem hangját kottázza.
Dallama lelkem kavargó fellege.
Csak szerelmet kerestem.
Boldogságot, értelmet az életemnek.
Megkaptam 8 napra.
De csak kölcsönbe.
Szívem meghalt.
A kottáról a hangjegyek leesnek.

Nem írom újra a kottát.
Mert az életem már ráíródott.
Nem hagyom abba a zongorázást.
Had hallja mindenki, hogy mennyire fáj.
És tanuljanak a hibámból.
Hogy nem szabad naivnak lenni.
És a skinheadnek nem szabad hinni.

Te nem értheted ezt az érzést.
Hiszen neked nincsenek is érzéseid.
Távozz sátán, távozz a fejemből.
Kellesz még, de nem ilyen áron.
De félek tőled, remegek, ha a közelembe érezlek.
Szörny vagy ki elrabolta a szívemet.
Tartsd meg nyugodtan.
Hiszen neked adtam örökre.
És soha vissza nem kérem.

Megállt az idő

Az idő megállt, nem kattog az óra tovább.
Csend van!
Csak egy zongora halkan játszik a távolban.
Vajon kijátszik rajta?
Hisz mindenki csak áll.
Bambán, némán.
Azt a ritmust zongorázza, amit te játszottál nekem.
Talán te vagy?
Nem hiszem hisz te rég elhagytál.

Elhagytál, mert nem feküdtem le veled.
Nem mondtad, de én éreztem.
Hiszen már nem vagy szűz rég.
Mit akarhatsz egy lánytól?

Ha szerelmed igaz lett volna.
Akkor nem csak azért akartál volna.
Szerencsére feladtad.
Ennek a várnak a kapuját nem tudtad betörni.
Nem is sikerült volna, nem vagyok hülye.
Nem olyan lány vagyok, aki könnyen adja magát.
Naivnak látszom, de belül gondolkodom. 

2010. február 14., vasárnap

Valentin nap

Ez a nap pont olyan mint a többi.
Mégis van benne valami különleges.
Valentin nap.
A szeretet külön féle formája.
Mit mondjak, hogy kifejezzem ezt az érzést?
Nincs erre megfelelő szó.
Érted mindent megtennék.
Ha neked fáj, nekem is.
Ha sírsz, én is sírok veled.
Elfogadlak amilyen vagy.
Mert én így szeretlek!
Meg van a megfelelő szó ami kifejezi mit érzek irántad:SZERETLEK!
Kimondom 100xor ha szeretnéd.
Óvlak, féltelek hisz rég óta ismerlek.
Ne kérd, hogy ne tegyem.
Szeretlek fogad el!

2010. február 13., szombat

Az a bizonyos szó:Szeretlek

Mért fáj ennyire ez a szó?
Kilenc betű csupán.
Mégis olyan sokat jelent.
Egy szóval nem lehet egy érzést kifejezni.
Vagy mégis?
Mondhatjuk, mikor szerelmünkkel vagyunk.
 Vagy mikor a szakítás után reménykedve, hogy csak álmodtuk, hogy vége a mesének.
De már a második öngyilkossági kísérlet után rájövünk ez nem álom.
De még akkor is még álmodozunk arról a személyről, akit úgy szerettünk.
És miközben a gondolataink azon a személyen jár, mindig az a bizonyos szót akarjuk kimondani: SZERETLEK!

by:Luna***

Fontos vagy számomra
Hisz szeretlek…
És ha szeretetem nem volt hiába való
Megbocsátod tetteimet…
Fontos vagy számomra
Hisz befogadtalak szívembe…
És onnan többet nem jutsz ki
Mert kiengedni nem akarlak…
Harcolni fogok érted
Hisz fontos vagy számomra…
Szeretlek…

Válasz utat

Rájöttem nem lehetek mindig szomorú.
Nem nézhetem mindig negatívan az életet.
Állandóan a felhőn ülve együtt sírni a világgal.
Emo-s nem leszek, jaj „világfájdalom”.
Ereimet nem vagdosom, hogy lelkem a mennybe szálljon.
Mostantól megbecsülök:
Minden szeretetett, amit kapok.
Minden egyes napsugarat mi beszökik az ablakon.
A pillangót, ami elszáll előttem.
Minden levegő vételt.
Az órákat, miket szeretteimmel tölthetek.
Pozitívan kezdem járni az utamat.
Mentem az utamon, de egy elágazáshoz kerültem.
Csak két választható út volt.
Egyenes nem.
Az érzéseim két oldala a jó és a rossz.
Balra a jó a szeretet, álmok, barátok, család.
Jobbra a rossz a szenvedés, fájdalom, a régi szerelem, rémálmok.
Jobbra indultam, mert tudtam csak ezek az emlékek várnak a jövőben, és ezek az érzések.
De félúton megálltam.
És elgondolkoztam.
Hülye vagyok?
Minek szenvedjek tovább?
Nincs értelme, nem érdemli meg.
A kisírt szemeket, a fájó emlékeket.
Visszafordultam, újból szembe álltam.
Néztem merre menjek.
Kicsordult egy könnycsepp a szememből.
Eldöntöttem, jobbra fordítottam testem,
És káromkodtam egyet.
És balra fordultam, szívem szúrt a fájdalom.
De nem érdekelt, mert tudtam így a jó.

Álarc

Nem akarok álmokat,
Nem akarok átjárókat.
Bajt az életemben, mit a szerelem okozott nekem.
Hát fel az álarccal.
Hamis mosoly arcomra.
Hamis nevetés a számból.
Hamis leszek.
Érzelmeimet elrejtem.
Hogy ne használjon ki senki se.
Nem hiányzik még egy pofon az életben.
Szenvedtem épp eleget.
Bosszút állni nem fogok.
Nem az én stílusom.
Majd megbüntet téged a sors.
Amiért ezt tetted velem.
Nem kívánok neked rosszat.
Nekem attól mért lenne jobb?
Látnálak szenvedni te barom.
Bocsi ez nem az én stílusom!

Rémálom

Sötét volt a számban,
Féltem, mert egyedül voltam.
Senki sem vigyázott rám,
Még az angyalom is elhagyott.
A takaróm alá bújtam, hátha nem talál meg.
De késő rám lelt.
A rémálom,
Hangosan sikítok, senki se hallja.
Segítség!
Ez a rémálom jelen meg hetek óta.
Sírni kezdek, de akkor se enged.

Gyönyörből pokol

Ha elalszok, fejemre álom hull,
Rólad szeretnék álmodni, mert akkor nyugodt vagyok.
De mi van, ha a gyönyörből pokol lesz,
Egy rém álom, és nem tudom majd kiheverni.
Egésznap ez fog bennem kerengeni.
Mi lelt bennem mikor azt hittem enyém lehetsz?
De megtörtént a csók, ami elátkozott,
Mi megmérgezett.
Álomba ringatott, ami jó volt, de nem tiszta.
Mikor elhagytál sötét lett a kép.
A táj kiszáradt szomorú lett.
Szívem üres nincstelen.

Szárny nélküli angyal



Elmúlt gyorsan a 8 év.
Haladok a jövő felé.
Fuldoklom az élet tengerén.
Valaki dobjon egy mentő övet.
Nem tudom eldönteni hova menjek.
A tanárok fojtón csak kínoznak.
Rakják ránk a súlyokat.
Hol a hiba?
Talán bennem van?
Valamit biztos rosszul csináltam az iskolai évek alatt.
Pedig figyeltem akkor is ha zárlatos volt az agyam.

Ref.:
Nem értem mért kell változnia mindennek.
Mért nem jó ahonnan elkezdtem?
Néha a szünetekben a tanárok miatt a wcbe menekültem.
Bántott, amit néha mondtak.
Igazságtalanul ítéltek el.
Nem tudták mi van bennem.
Csak egy szövegelő gyereknek ismertek.

Változtam, de valahogy ugyan az maradtam.
Belül még gyerek maradtam.
Komolytalan 14 éves lány.
Aki megvalósít, amit kitalál.
Sok mindenről félek attól is, aminek nincs értelme.
Hogy kidob magából a világ és nem törődnek velem.
Nem panaszkodok ilyenek miatt.
Csak rosszul esett, hogy a barátok néha nekem támadtak.
Nem baj én már nem futamodok meg.
És addig fogom járni az utam, amíg le nem járom a lábam.

Ref.:

Talán jobb lenne, ha elfutnék.
Vagy nem kéne beállnom mindig vissza ugyan abba a sorba.
Ha valamit elszúrok, azt mindig jóváteszem.
De nem tudom ilyenkor visszatartani a könnyeket.
Sírok, sírok de depizni nem fogok.
Néha kibaszott velem a sors.
De én talpon maradtam.
A föld nem szakadt be alattam.
Hajtok és csak hajtok.
De sehová sem vezet.
Felvállalom a dolgokat.
Néha rosszul teszem.
Félre értik párszor, amiket mondok.
Pedig tiszta szívvel gondolom.

Ref.:

Letörték párszor a szárnyaim.
És a földön fetrengtem pár napig.
Tüskének neveznek a tanárok.
Mert szúrósan válaszolok.
De nem erről szól a történet.
Nem fogok ettől megríkatni.
Egy könnycsepp ki akar jönni.
Ne lássa senki, hogy gyenge tudok lenni.
Ha belenézek, a tükörbe csak magamat látom.
Kívülről egy kemény csaj.
Belül meg egy törékeny kislány.
Aki, mer beszólni másoknak.
Élvezem néha az életem.
De ha rossz történik, velem zuhanok a földre.
Nem leszek, angyal ki szárnyal a föld felett.
Csak egy szövegelő pesti.
Ki nem nézi le a vidékit.
Küzdök, még amíg bírom.
Kibírok, mindent csak adj esélyt.
A szövegelő pestinek.

Lélegzem

Lélegzem, de nincs értelme.
Ennek nincsen vége.
De nem miatta ne azt higgyed.
Öt már rég elfejlettem.
Eladnám az életem, ha lenne értelme.
Szenvedni nem érdemes.
Nem ment el az eszem.
Más lettem.
És látom te is érzed…

Ref.:
Hogy másképp forog a világ körülöttem.
Elhagyhatna, mindenki már az sem érdekelne.
Ha eldobnám az életem,
Annak se lenne értelme.
Eltűnt valami bennem.
De már rég nem keresem.

Ha a nap ragyogna felettem,
Akkor színtelen lenne.
A világom fehér-fekete.
És csak a barát, család színezi ki nekem.
Ők a legfontosabbak az életemben.
Nélkülük elveszek, ebben a furcsa rengetegben.
Ha nem lennének nekem,
Bekebelezne a világ, és kiszakítaná lelkem.
Szóval köszönöm, hogy vagytok nekem.=)

Ref.:

Barát nélkül szivárvány sincs az égen

Barátok kik nélkül nem is élnék,
Ők tartanak életben még.
Rájuk mindig számíthatok,
Ha elesek, ti mindig felállítotok,
És én újra elmerek indulni,
Köszönöm nekik.
Remélem, nem vagyok terhetekre,
Mert mindig elesek.
Ha sírok letörlik a könnyeim az arcomról,
Ha félek, nyomban mellettem vagytok.

Szandi te a húgom vagy,
Te látod, ha valami baj van.
Zsuzsó veled hülyülni a legjobb,
Speedezni csak veled a jó.
Kata mi elreppeljük a dolgokat,
A telefonfülke ránk vár hetek óta.
Lea, ha sírnom kell,
Lépj, rá a lábamra kérlek.
Eszter téged szeretlek,
Ha rád nézek, egyből mosolyogni kezdek.

Élet szilánk

Felemeltek a földről kicsit fent voltam a magasban,
De ledobtak újra a földre és szilánkosra törtem,
Próbáltam összeszedni magam kisebb nagyobb sikerekkel,
de még mindig keresek pár élet szilánkot.
Pár szilánk még nála van,
De nem mertem tőle vissza kérni,
félek már tőle hisz ő törte össze a szívemet,
pár a barátoknál van,mindegyiknél egy darab,
ezek a szilánkok azok az emlékek, amiket velük töltöttem,
és talán ami nála van, az már nem kell nekem,
mert olyan barátaim vannak, akik elfeledtetik velem ezt a borzalmat.
Elhittem hogy a barátok értelmesé teszik értelmetlen életem,
és talán más nem kell csak ők és a család.
Ha őt bezárhatnám egy palackba, akkor messzire dobnám, h soha ne lássam.

hiihi

Megcsináltam=D