Az első gondolatot nehéz leírni.
Mert ami eszembe jut az a fájdalom.
Az érzéseim 79%-a fájdalom volt.
Magamba zártam.
És lakat alatt tartottam.
Nem akartam kiengedni.
Így lapot és tollat ragadtam.
És elkezdtem leírni a gondokat.
Áthúztam sokszor a sorokat, mert nem tetszettek a szavak.
De rájöttem nem tehetem ezt, mert belülről tőrnek fel.
És ha áthúzom az eredetit, és bemásolom a hamist.
Akkor nem azt írom le, amit érzek.
Hanem azt, amit az agyam mond.
Lelkemből és szívemből írok mindent.
Hiába fáj néha nekem.
Amiket átéltem megéltem.
Fáj, és még fájni is fog.
De van, akik segítenek nekem.
Hogy könnyebb legyen a lelkem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése