2010. február 19., péntek

Elengedtem örökre őt, mint a lufit

Szenvedtem miatta eleget.
Nem bírtam már tovább.
Fogtam egy fel nem fújt lufit.
Nagy levegőt vettem.
És búcsút vettem tőle.
Fogtam, belefújtam őt a lufiba.
Nagy csomót kötöttem rá.
Könnyekkel küzdve, elengedtem.
Csak néztem, ahogy száll el messzire.
Üres lettem érzem.
Elengedtem azt, akit szerettem.
Még akkor is fáj, ha ő nem szeretett sose.
Mit kezdjek most magammal?
Nincs, már kire gondoljak.
Ha meglátom, már nem ver a szívem hevesen.
Ha meghallom, hangját nem remeg testem.
Eltűnt belőlem az iránta érzett szeretet.
Dobozva tett lakatok alatt mélyen elzárt emlékek.
Megtartottam csak soha nem bonthatom fel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése