Felemeltek a földről kicsit fent voltam a magasban,
De ledobtak újra a földre és szilánkosra törtem,
Próbáltam összeszedni magam kisebb nagyobb sikerekkel,
de még mindig keresek pár élet szilánkot.
Pár szilánk még nála van,
De nem mertem tőle vissza kérni,
félek már tőle hisz ő törte össze a szívemet,
pár a barátoknál van,mindegyiknél egy darab,
ezek a szilánkok azok az emlékek, amiket velük töltöttem,
és talán ami nála van, az már nem kell nekem,
mert olyan barátaim vannak, akik elfeledtetik velem ezt a borzalmat.
Elhittem hogy a barátok értelmesé teszik értelmetlen életem,
és talán más nem kell csak ők és a család.
Ha őt bezárhatnám egy palackba, akkor messzire dobnám, h soha ne lássam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése