Halk szomorú dalt játszik a zongora.
Szívem hangját kottázza.
Dallama lelkem kavargó fellege.
Csak szerelmet kerestem.
Boldogságot, értelmet az életemnek.
Megkaptam 8 napra.
De csak kölcsönbe.
Szívem meghalt.
A kottáról a hangjegyek leesnek.
Nem írom újra a kottát.
Mert az életem már ráíródott.
Nem hagyom abba a zongorázást.
Had hallja mindenki, hogy mennyire fáj.
És tanuljanak a hibámból.
Hogy nem szabad naivnak lenni.
És a skinheadnek nem szabad hinni.
Te nem értheted ezt az érzést.
Hiszen neked nincsenek is érzéseid.
Távozz sátán, távozz a fejemből.
Kellesz még, de nem ilyen áron.
De félek tőled, remegek, ha a közelembe érezlek.
Szörny vagy ki elrabolta a szívemet.
Tartsd meg nyugodtan.
Hiszen neked adtam örökre.
És soha vissza nem kérem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése