Egyedül...

Rossz mikor nem vagy itt velem.
Hogy nem hallom hangod.
Hogy nem fogod kezem.
Most egyedül vagyok.
Nem vagy itt.
Picit félek a magánytól.
Nincs kihez beszélnem.
Csak a kutyák most a társaságom.
Napok óta nem voltam a városban.
Te vagy az aki bennem tartja a reményt.
Hogy ne őrüljek meg a bezártságtól.
Te vagy az kihez beszélhetek.
Hogy ne érezzem magam dilisnek.
Minden reggel alig várom, hogy hívj mert itt vagy a kapuban.
Mindig csak várok várok.
A várásból idegesség.
Az idegességből feszültség.
A feszültségből reménytelenség.
A reménytelenségből feladás.
Utána a csalódás.
Hogy hívlak te felveszed.
Te otthon épp elaludtál pár percre.
Mikor megigéred, hogy mindjárt itt leszel.
De tudom, hogy nem igaz.
Mert visszaalszol, én megcsak netezek meg south parkot nézek.
Aztán bocsánatot kérsz.
De legszivesebben elküldenélek a francba.
De nem teszem mert tudom hogy neked is aludnod kell.
Régen fél kilencre már ott voltam nálad.
Hogy minnél elöbb lássalak.
És ilyenkor ér a csalódás.
Hogy én mindig feltuttam kelni miatta.
Ő meg nem.

Angyal-farkas

Sűrű sötét erdőben menekültem, nem találtam a helyem.
Végül egy tisztásra értem.
Egy fény villant fel előttem.
Egy kéz nyúlt ki belőle.
Olyan volt mintegy angyal.
Kihúzott onnan megölelt.
Én ránéztem és mosolyogtam.
Ő közelebb hantolt, és azt mondta.
„Mostantól nem lesz semmi bajod”.
Becsuktam szemem, és elhittem neki.
Szívem, mint a dob elkezdet gyorsan dübörögni.
Megfogta két kezem.
Magához ölelt.
Államat megfogta óvatosan.
És megcsókolt.
Hirtelen minden megváltozott.
A sötét erdő letörlődött lelkem térképéről.
Elfeledtem a rosszat, ami régen történt velem.
Az angyal farkassá változott.
És amerre megyek, mindig ott van a közelemben.
Ha baj van, megvéd.
Ha szomorú vagyok, megölel.
Csókokkal lep el.
Azt szeretném, hogy ez a farkas mindig velem legyen.
Örökké szeressen.
Ne hagyjon el soha.
És, hogy mindig szeressen, akár mekkora baj van.
Csak ennyit kérek semmi mást.

Köszönöm!!

Hideg keze megérintette kezem.
És azt hittem ennél jobb nem is történhetne velem.
Éreztem, ahogy végig csúsztatja bőrömön az ő bőrét.
És elhittem, hogy együtt lehetünk örökké.
Szárnyakat kaptam tőle.
És együtt szállunk most az égen.
Sok rossz történt velünk.
De mindent legyőztünk.
Csókjai mindig megmelengetnek.
Ez talán a Szerelem?
A nagy Ő, aki eljött értem, és felvisz a mennyekbe.
Barna szemei megbabonáznak.
És ajkaim vágyakoznak iránta.
Csókjai a legédesebbek.
Nem fogom elhagyni őt sose.
Mindig vele leszek.
Ha kell, küzdök érte.
Mert szeretem!!!
Ő az őrangyalom.
Óv ő minden bajtól.
Ha kell, felemel a földről.
És elindít újra.
És hálás vagyok azért, hogy velem van!!

Elballagtam

Elballagtam onnan ahol 8 évig tanultam.
Fájdalmas volt, de ez mindenkivel előfordul.
Sosem vártam a saját ballagásomat.
Mert tudtam, hogy elkel mennem innen.
És egy másik iskolában boldogítani a többieket.
Fura volt látni, hogy mindenki mosolyog.
De belül ők is úgy gondolták, „menni még nem akarok”!
Virágok sokasága árasztotta el a termet.
Az emlékek újra feljöttek bennem.
Hogy itt kezdtem az iskolai pályafutásomat.
Mikor pici elsős voltam hatalmasnak tűnt az iskola.
De most, hogy elballagtam minden olyan kicsinek tűnik.
Már nem tévedek el a folyosókon.
Kiismerem magam mindenhol.
Minden egyes termét ismerem a régi iskolámnak.
Hogy is felejthetném el, hisz 8 évig idejártam.
Itt növekedtem.
Tanultam, ahogy csak tőlem kifért.
Sok barátom lett.
És néhányat elvesztettem.
A szerelmet is itt találtam meg.
Hiányozni fognak a barátok.
És szokatlan lesz nem őket látni minden tanórákon.
Nem akartam elmenni.
Elballagni.
Csak még 1 évet kértem.
Hogy még egy picit itt lehessek.
De nem lehet, mert vár engem a gimi.
És talán ott is ilyen jó lesz, mint a régi sulim.

Penge...

Ha mélyponton vagy, akkor előveszed.
Nézegeted, aztán vágsz vele.
Nem gondolsz arra lesz következménye.
Hogy a barátok meglátják a sebet.
Amit magadnak okoztál este.
Mert azt hitted reménytelen az életed.
És eldobni magadtól könnyebb.
A barátok meg mondják neked, hogy nem így megy.
Inkább beszéljük meg.
De te nem akarsz beszélni.
Mert senkire nem tartozik.
Csak segíteni akarnak nem érted?
Mert arra vannak, hogy segítsenek.
De ha te eltaszítod magadtól őket.
Hisz ez a célod.
Hogy legyen még egy okod.
Hogy újra végig húzd magadon.
Azt a tárgyat, ami csak sebet ejt.
És pár percre könnyít a helyzeten.
Tompít egy picit.
Aztán este elalszol könnyek között.
És azon nem is gondolkozol.
Hogy ezt most miért is csinálod.
Felébredsz.
Nem látsz értelmet az életre.
Megint előveszed.
Még egy vágás.
Bemész a suliba.
A barátok nem szólnak hozzád.
Nem tudod miért.
Beléd száll megint a depi.
Szünetben a WC-n felvágod az ereid.
Elsötétül a világ.
A mennyben ébredsz fel.
Lenézel, és a saját temetésedet látod.
És megkérdezed magadtól:
„Ez most mire is volt jó?”
Lezuhansz a mennyországból.
Felébredsz az álomból.
Elteszed a pengét örökre.
Bekötözöd a sebeket.
És újra kezdesz mindent.

Dórcínak...

Nem csak akkor akarsz jó lenni, hogyha más valamit akar csak tőled.
Neked barát és egy szerető fiú kell.
Aki megvigasztal.
Támaszt ad, ha már nincs erőd felállni a harcban.
Megfogja két kezed és vezet utadon.
Megbeszélhetsz, vele bármit nem kell ahhoz pénzt fizetni.
Én itt vagyok.
Igaz nem fiúban, hanem lányban.
Hozzám mindig fordulhatsz.
Pengét nem adok, mert már a Rékának adtam.
Őt is megverem, ha meghallom, hogy vágja az ereit.
De téged is.
Nem kell.
Dobd el.
Írd le versekben, amit érzel.
Talán a jövőben híressé tesz.
Szeretlek, Dóri ne feledd!
Ha bármi baj van, csak hívj fel!

Dobozba zárt régi fénykép...

Régi dobozba zárt képek.
Most előveszlek titeket.
Kezembe akad egy kb 10 éves kép.
És látom, egy férfi arcképét.
Ránézek…
Szívem összeszorul.
Nem ismertem mégis hiányzik.
Kicsi voltam mikor elment örökre.
Látom a képeket, amin átölel engem.
Kár, hogy nem ismerhettem meg.
Nincsenek emlékeim róla.
Kisgyerek voltam, nem raktározta el az agyam.
Eddig nem jött elő ez az érzés.
De akkor is…
Mi lenne, ha most élne?
Milyen lenne átölelni hirtelen?
Ezek a kérdések törtek elő.
Kár, hogy nem ismertelek.
Csak egyet tudok.
Hiányzol nagypapa!

"Tanulj Kicsilány,mert buta maradsz!"

Bebizonyítom mindenkinek nem rontott meg a szerelem.
Tanulni fogok, amennyit csak kell.
Még ha keveset leszek vele.
Akkor is bebizonyítom, hogy feleslegesen mondtátok.
Majd nagyot fogtok nézni, ha rájöttök nem nektek volt igazatok.
Akkor eltölt majd titeket a szégyen, hogy ilyeneket állítottatok.
De ti lehet, nem értitek milyen a szerelem.
Felemelő, és jó, amit mindig érezni akartam.
És lehet elhanyagoltam egy picit a tanulást.
De csak azért, hogy többet lehessek vele.
De most már belehúzok a tanulásba.
Mert felvettek a gimibe.
És kell a terhelés, hogy majd túléljem azt az 5 évet, amit ott fogok tölteni.
Megint bizonyítani fogok.
Hogy ez az alig tanuló gyerek mennyit elért hírtelen.
Nem fogok csalódást okozni senkinek.
Sőt büszkék lesztek, erre a kölyökre.
Aki csak az órákon néha figyelt.
Megváltozom, ígérem.
Betartom.
Meglesz az eredménye, hogy így hajtotok előre.
„Tanulj kicsilány mert buta maradsz!”
xD.
Tanulok csak a tanulás nem az erősségem.
Matek, kémia, föci, fizika nem az erőségeim.
De szerintem ezzel mindenki így van.
Ez van!
Tanulok, csak ti nem látjátok.
Szeptembertől minden más lesz.
Egy másik Szövegelő Kicsilány lesz.
De meg marad a réginek is.

Két szó...

Ki mondtam két szót.
Amit nem kellet volna.
Hogy lehetek ilyen marha?
A szívébe hasítottam.
Két szó.
Csak ennyit mondtam.
Csak úgy jött.
Nem gondolkoztam.
Nem gondoltam komolyan.
Most fogom fel igazán mit is mondtam.
Nem kellet volna.
Hiába mondod, hogy semmi baj.
Ennek a két rövid szónak súlya van.
Ami csak úgy jött.
Most bűntudatom van!
Lenyomtam a telefont.
És gondolkozom.
Hogy lehetek ilyen ostoba.
Ez neki fáj, még ha nem is gondoltam komolyan.
Sajnálom!!!!
Ez csak egy szó…
De ennek is súlya van!
Sajnálom, nem úgy gondoltam!
Szeretlek!

Akarom,érzem,szeretlek...

Akarom az érzést.
Akarom a boldogságot.
Akarom a szabadságot.
Érzem a szívdobogásodat.
Érzem valami furcsa fog történni.
Érzem a virágok illatát.
Szeretlek, mert elfogadsz.
Szeretlek, mert tudom te is engem.
Szeretlek titeket.
Hallom a hangod.
Hallom a madár dalát.
Hallom a légzésedet.
Nem akarok több rosszat az életembe.
Nem akarok szomorúságot.
Nem akarok több szenvedést.
Gyűlölöm a magányt.
Gyűlölöm azt az embert.
Gyűlölöm a szarkeverőket.
Félek, hogy összeomlik a világ körülöttem.
Félek, hogy elveszítem a barátaim.
Félek a rossz emlékektől.
Látom szemed csillogását.
Látom az út végét.
Látom a szerelmemet.
Szeretem a Fradit.
Szeretem a szemed.
Szeretem a barátaim.
Élek, de nem tudom, hogy minek.
Élek ezért születtem meg.
Élek, mert élni kell.
Írok, ameddig tudok.
Írok, amíg meg nem unom.
Írok, ameddig csak élek.
Nem hagyom abba, mert másoknak nem jön be a szövegem.
Van, akiknek igen.
És ez itt a lényeg.

Hiányzol...

Újra élem a tegnapot, mikor átöleltél.
Óvatosan magadhoz szorítottál, s nem engedtél.
Fülembe súgtad „szeretlek”.
Szívem egyből hevesen verni kezdet.
Nem szóltam semmit.
Csak őt akartam ölelni.
Most is hiányzol.
Csak arra várok, hogy újra lássam arcod.
Hogy halljam a hangod.
Hogy veled legyek megint.
Hogy érezzem illatod.
De ezt most nem lehet.
Mert nem vagy itt velem.
A hívást várom.
Hogy hangodat halljam.
Már annyi is elég, hogy annyira ne hiányoz.
A képet nézem, amin ketten vagyunk.
Csókolózunk, és boldognak látszunk.
A macit ölelem, amit Valentin napra kaptam tőled.
Ránézek és te jutsz eszembe.
A pólódat szorítom.
Amin még rajta van az illatod.
Ilyenkor úgy érzem, mintha itt lennél mellettem.
Hiányzol, csak ennyit mondok.

A mesének nincs vége

Butadöntéseket szoktak hozni az emberek.

Én is majdnem azt tettem.

A mesének majdnem véget vetettem.

De feleszméltem.

A könnyebbik és a fájdalmasabb utat választottam volna.

Mert választanom kellet a barátság és a szerelem között.

A barátokat választottam volna.

De nem tettem.

Nem ment, nem vitt rá a lélek.

Nem csak magamnak okoztam volna fájdalmat, hanem annak is, akit szeretek.

Én ezt nem akartam.

De majdnem megtettem.

Meg is tettem.

Csak még időben felnyitotta a szemem.

Hogy ezt a dolgot nem így kell elintéznem.

Többet leszek a barátokkal és ő is ott lesz velem.

Elborul néha az agyam.

És nem azt teszem, amit súg a szívem.

Hanem az eszemre, ami lehet, félre vezetne.

De lehet, a szívem tenné ugyan ezt velem.

Maradok a régi módszernél, hogy inkább hallgatok a szívemre.

Most gondolok csak bele.

Milyen hülyeségre készültem.

Nem gondoltam át teljesen.

Csak könnyen meg akartam oldani az egészet.

De így nem lett volna jó.

Senkinek.

Akkor megint szomorú lettem volna, mint régen.

Mikor, azaz ember szakított velem.

De már nem érdekel mi volt a múltban.

Most csak a jelen és a jövő számít.

Amit boldogan akarok eltölteni.

A barátokkal a téren.

Meg a szerelmemmel.

Kicsit nyálas ez a szó, de nem érdekel.

Majd meg szokom idővel.

Ennek a mesének még nem lehet vége.

Csak most kezdődött el.

Korai lenne még a végleges döntés.

Hogy ennek vége legyen.

Most kell boldognak lenni, amíg csak lehet.

Kiélvezni az életet.

Mert abból csak egy van.

Tartalmasan kell eltölteni amíg, van esély erre.

És én veletek akarom barátok, szerelmem.

Ilyen az élet

Nem tudom, hol vagyok.

Nem tudom, kivagyok.

Ha most elvesztek, akkor jól érzem.

De nem tudom visszatérek-e.

A bánat most nagyobb.

És ez nagy szánalom.

Nem hittem, hogy ez lesz.

De megint van egy rossz érzésem.

Minden egyes mozdulatomkor, megszorít a fájdalom.

Elkapott, ráncigál, széttép nem ereszt.

Kiszívja belőlem az életet.

Mit akar megint tőlem?

Nem szenvedtem eleget?

Mért nem hagy el végre?

Kívül boldognak látszom.

De belül emészt valami.

Ami nem tudom, hogy mi.

A cseresznyefa virágai már lehullottak.

Talán csak egy hónapig volt szép illatos.

Ilyen az élet, is mint egy fa.

Tavasszal virágzik.

Nyár elején lehullajtja a szirmait.

Nyár közepén gyümölcs nő rajta.

Ősszel elfújja a szél a leveleit.

Télen csupasz lesz.

Végig küzdi magát az életen.

Mondom az ember is ilyen.

Mindig csak küzd.

Változik: jó vagy rossz irányba nem lehet tudni.

De azt igen, hogy egyszer minden véget ér.

Versenyfutás

Versenyt futok az idő vonatával.

Utol akarom érni, de túl gyorsan halad.

Csak nézem, ahogy robog előttem.

Nem fáradtam még el.

Futok előre.

A végzetem még messze van.

Megállok, nem futok tovább.

Nincs értelme.

Egyszer úgy is utolér a végzet.

Majd ha eljön az ideje.

Nyugodtan gondolok vissza.

Hogy nehéz volt néha.

De már nem érdekel.

Mert mindig felálltam.

Ni, csak ott száll a lufi.

Mit elengedtem.

Már nem hiányzik.

Tovább kell haladni.

Most van mást, akit szerethetek.

Egy srác, aki szeret engem.

Az életem megváltozott.

Soha nem lesz olyan, mint volt.

Talán jobb is, mert a változás néha jó.

És ezt el kell fogadnom.

Végre újra boldogan, gondolok vissza a múltra.

Mert tudom, hogy jobb lesz a holnap.

És csak előre szabad nézni.

Soha nem hátra.

Csak előre, ahol vár az új a változás.

És így könnyebb lesz előre haladni.

Mert mellettem vannak a barátok és a családom.

Rém álom

Unom már, hogy félek.

Attól, hogy mi lesz velem.

Hogy elbukom majd egyszer.

És nem állok fel sose.

Reszketek, ha belegondolok.

Egyszer elhagynak a barátok.

Hogy azaz álom valóra válik.

És elvesztem a barátaim.

Utolsó reményem, hogy csak álom volt.

Nem vicces ezt álmodtam.

A kör közepén álltam, körül állt mindegyik barátom.

S hirtelen az egyik hátat fordított nekem és azt mondta:

„csalódtam, nem vagy igaz barát”!

És utána mindenki elfordult és azt mondták:

„nem kell nekünk ilyen barát, aki hazudik nekünk és nem foglalkozik velünk”!

Az álmomban elbasztam valamit.

Csak nem tudom mit.

És most félek, rettegek.

Nem tudom az álomban mit rontottam el.

És idegesít, nem tudom mit tettem.

És félek, hogy ez bekövezhet.

Régi szomorúság

Rá kellet jönnöm, hogy nem szabad mindig szomorkodnom.

Szomorú voltam sokszor, de most mosolyogva gondolok néha vissza milyen is volt szomorúnak lenni majdnem minden nap.

Egy hétből 1 nap volt mikor tényleg vidám voltam.

Akkor nem tudom mi volt velem.

Nem láttam értelmét a boldogságra.

A lassú depis zenék társaságába vonultam ilyenkor.

Nem volt miért mosolyognom.

Tudom le kéne zárnom a múltat, ami rossz volt.

De nem!

Mert néha kellenek ezek a régi szar pillanatok.

Hogy átgondoljam, amin most szomorkodom.

De most nem választom a depis zenét vagy a pengét, ami nem segít soha!

A penge csak menekülés a gondok elöl.

De a gondoktól nem menekülni kell!

Hanem megoldani őket.

A penge csak csábít, hogy „gyere, én megkönnyítem a lelked”.

Nem!

Ez nem így megy!

Csak vért veszttel.

A depis zene:

Az emberek, akik saját bajaikról énekelnek.

Igaz nekem néha segített.

Most is segít, de nem azért hallgatom, mert esik az eső.

Hanem azért mert vissza néztem a múltba, hogy hányszor voltam depis.

Szomorú bohócnak néztem ki.

Aki mindig csak húzta az orrát, és ha nem látták sírt.

És ezt a barátaim nem szerették.

Próbáltak mindig segíteni, de én nem engedtem.

Makacs kicsilány, mindig is ilyen voltam.

De te ne legyél makacs.

A legrosszabb tulajdonság néha.

Nem azt mondom, hogy mindig csattanj ki az örömtől.

Hanem azt, hogy nem szabad szomorkodni.

 Tedd el a pengét a kuka legmélyére.

Megvagy te a nélkül is.

Ha arra fajulnál, mégis akkor gondolj a barátokra, akik szeretnek.

A családra, akik aggódnak érted.

Én már erre gondolok.

És már el is szállt a bú, mint a szomorú pillangó!

Apró gondolat

Szerelmes pillangó

Hús-vér emberként csak tévelyegtem az életben. De most pillangó vagyok és rám talált a szerelem.

Apró gondolat...

Mosoly

Ha mosolygok, nem azt jelenti néha, hogy vidám vagyok, hanem azt, hogy próbálom rejtegetni a szomorúságot.

Díj!

Díj


Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:


1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.

2)a logót(ami am szerintem egy pöppet béna) kirakom a blogomba.

3)a szabályzatot kirakom a blogomba.

4)megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.

5)kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.

6)megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.

7)betartom a szabályokat.



Akiknek adom:

1. Dorcíí blogja:
http://chiaro-de-luna.blogspot.com/
2.Klau blogja:
http://vampirestorybyklau.blogspot.com/
Hátt igazából nem túl sok bloggert/blogot ismerek még, majd bővítem a"repertoárom", akiket meg ismernék már mind kaptak!

Teszt:


Név: Kaszás Petra

Becenév: Pepe, Kicsilány,Hugí

Lakhely: Magyarország, Pest megye

Születési hely: Magyarország, Pest megye

Magasság: 167 cm

Névnap: június 29.

Foglalkozás: Tanuló

Testvérek: 1 nővérem van

Anyanyelv: magyar

Beszélt nyelvek: magyar, francia

Gyűjtemények: öngyújtók

Cipőméret: 40

Iskola: Bakáts Téri Ének-Zenei Ált.Isk. Még, azt ki tudja hova vesznek fel:P

Osztály: 8.z

Kedvencek: Fradi

Hobbi: zenehallgatás,olvasás,szövegírás,rajzolás,fényképezés

Zsebpénz: no comment

Kívánság: mindíg más
Álom: hogy graffitis legyek

Szerencseszám: 8-9

Szeretnék találkozni: Ferenczy Istvánnal

Ezt a díjat Dorcíí(Lunától) kaptam 2010. március 21-én! Nagyon-nagyon köszii! (L)

Köszönöm Angyalok!

Köszönöm, hogy szeretsz.

Köszönöm, hogy szerettek.

Köszönöm, hogy elfogatsz.

Köszönöm, hogy elfogadtok.

Köszönöm, hogy vagy nekem.

Köszönöm, hogy vagytok nekem.

Köszönöm, hogy megbocsátasz.

Köszönöm, hogy megbocsátotok.

Köszönöm, hogy vigyázol rám.

Köszönöm, hogy vigyáztok rám.

Köszönöm, hogy rám szólsz, hogy nem kéne ilyeneket írnom.

Köszönöm, hogy rám szóltok, hogy nem kéne ilyeneket írnom.

Köszönöm, hogy a barátom vagy.

Köszönöm, hogy a barátaim vagytok.

Mindent köszönök.

Hogy bánatomból fölemeltek.

És felrepítetek az égbe.

Sokat jelentetek nekem.

És már el is múlt a bánat.

Mert tudom, ti mindig itt lesztek mellettem.

Még ha nem is akarom, hogy itt legyetek.

Hülye voltam tudom, hogy ilyen szomorúkat irkálok.

De valahogy ki kellet adnom.

De már elszállt, nincs bánat.

És most is csak rátok gondolok.

Akik szeretnek, féltenek, és mindent megtennétek értem.

Köszönöm Istennek, hogy vagytok nekem!

Angyalok, akik védenek és szeretnek!

Csak pár lépés

Elhittem szar barát vagyok.

Nem vagyok már semmi.

Se angyal se pillangó.

Csak egy mocsok szemét szívtelen ember.

Aki csak belegázol más érzéseibe.

Úgy érzem már csak pár lépés választ el a haláltól.

Az út itt kezd ritkulni.

Már alig van kő, amin tudok járni.

Egyen súlyoznom kell, hogy ne essek a mélybe.

Nincs már erőm szállni.

Elhagyott minden remény.

Ami eddig adta a löketett az most hirtelen elveszett.

Sose volt szerintem és soha nem lesz.

Ha megint talpra állok, akkor nagy csoda lesz.

De akkor foglald keretbe ezt a szöveget.

De lehet ez az utolsó…

Mert már az ereimet vágom, vagy már a halálon gondolkodok.

Mi lesz, velem nem érdekel.

Remélem most jó ez így neked.

Nevess csak ki, tudom, hogy most azt teszed.

Mert te ezen már csak nevetni tudsz.

Buzi kis féreg.

Ennyit gondolok most rólad.

 Hogy azt hiszed, hogy csak te szenvedtél ezért a barátságért.

Nagyot tévedsz.

A zongorát püfölöm, már majdnem összetört.

De nem érdekel nekem így jó, ha szétverem.

Kiadom valahogy a dühömet.

Káromkodni akarok, de nem jön ki a számon.

Nem vagyok az a fajta.

Aki csúnya beszéddel fejezi ki az indulatokat.

Most hagyjam akkor?

A szar barát ilyenkor mit tenne?

Most magamat kérdezem…

Magamat a szar barátot, aki mindig csak magára gondolt.

Akkor most nem is értem mi is a bajom.

Ha csak magammal törődök, mért fáj most akkor ennyire belül?

Mért vérzik a szívem?

Mért sír mind a két szemem?

Mért érzem magam egy szar alaknak?

Talán így van…

Igazság

Elmondom most nektek, mit érzek most ebben a percben.

Szar vagyok, tudom nem kéne a fejemhez vágnod.

Felálltam sokszor most nem tudom, lenne rá okom.

Nincs már semmi, ami életben tartson még te se volt „barátom”.

Az emlékek hada, ami most kíséri zűrös gondolatomat.

Azok a régi képek mikor még azt hittem jó barát vagyok nektek.

Annyi mindent megéltünk, de látom hiába.

Most kiszakadok ebből a baráti körből és megyek tovább.

Életem most olyan, mint egy börtön.

Magam vagyok a cellában, így nem árthatok a világnak.

De most elmondom mit tettem érted/értetek.

És akkor talán rájössz mért is nem vagyok szar barát.

Segítek mindig, ha baj van.

Behunyom szemed, ha látom most ez lesz a legjobb.

Elnézem neked, hogy néha kibeszélsz.

Nem tudok rád/rátok haragudni.

De most RÁD nagyon haragszom.

És most igazán és sértődhetnék meg.

Porcelán baba igen az vagyok.

Már eltörtem párszor, de valahogy mindig összeragasztott a sors.

Most a filmben az jönne, hogy megbocsátasz nekem és fátylat vonsz, amit mondtál nekem.

De ez most nem egy film.

Ez a puszta valóság.

Ahol a hibák 2xer akkorák, mint a mesékben.

De ez nem egy mese.

Már én is tudom.

De erre nem nekem kell már rájönnöm.

Tündérmesében élek még bevallom.

Mert elhiszem, hogy egy ember meg tud változni.

Becsaphat bárki, mert jószívű vagyok.

Ez a baj velem.

Túl nagy a szívem.

Mert én mindent megbocsátok, még ha mély sebet ejtettél rajtam.

Még mindig szar barátnak tartom magam.

Nem baj lehet így akarta a sors, hogy az legyek.

Hogy mások meg tanulják nem szabad hinni az ördögnek.

Mert én az vagyok, maga az ördög.

Aki lopja a lelkeket, és beletipor mindenkibe.

Az élet megint adott nekem egy tanító pofont.

Hogy nem érdemes néha élni.

Hogy nem jó mindenkinek hinni.

Már októberben is naiv voltam.

Mint most.

Semmit nem változtam.

De én vagyok a szar.

Nem érzem magam embernek, de még ördögnek se.

Érzéseim sincsenek szerintem.

Akkor, meg mint szövegelek itt nektek.

Nem vagyok itt senki.

És nem is leszek sose…

Azt hittem...

Azt hittem, hogy te jó barát vagy.

De néha megsértődsz egy csomó dolog miatt.

Ha nem törődök veled azért, ha nem szólok hozzád azért.

Neked mindig bajod van velem, és azt hiszed, rajtam töltöm ki a dühömet.

Eléred, hogy azt higgyem szar barát vagyok, és semmit nem érek.

Neked ebben mi a jó?

Néha úgy megütsz, hogy rendesen fáj, és akkor azt mondod rám, hogy porcelán vagyok.

Aztán csodálkozol, hogy visszaütök, mert bennem ég akkor, hogy igenis nem vagyok gyenge lány létemre.

Én vagyok a hibás mindenért.

Bocsi, hogy rosszkedvem van néha, de meg van rá az okom.

De ha nem akarom elmondani, értsd meg.

Neked mind1 azt mondod, nem törődsz többet ezzel a barátsággal.

Hogy neked mindig csak rossz volt.

Akkor minek lettünk barátok?

Én nem bánom, hogy azok vagyunk.

De te néha a fejemhez vágtad.

Hogy csak teher volt és szar ez a barátság.

Ilyenkor úgy érzem, hogy valamit megint nem jól tettem.

Én vagyok megint a hibás.

Mind1 minek is törődök vele…

De tudom mért…

Mert fontos nekem ez a barátság.

De most már úgy érzem, hogy csak haverság.

Sajnálom!

Petőfi Sándor: Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Had segítsek

Gondtalanul száll, nem hallja a külvilág zaját.

Csak magával foglalkozik senki mással.

Repül, repül, de ő sem tudja hová.

Megy, ahová a szív mondja.

Mert őt a szíve irányítja.

Ez a pillangó.

Valahol én is egy pillangó vagyok.

Hajt, a szívem nem törődöm merre.

Ha neki csap a falnak nem törődöm vele.

Ott maradok és elfogadom a történetet.

Ha ennek a szövegnek nem érted a lényegét, had segítsék gondolkodni.

Még csak kicsi hernyó vagyok, amiből még nem vált pillangó.

De az nem igaz, hogy csak magammal foglalkozok.

Sőt ellenkező én mindig csak a második vagyok.

Néha elfelejtek magammal törődni, mert mások baja elfoglal.

Próbálok mindenkinek segíteni, ahogy csak tudok.

Ilyen vagyok jobb, ha elfogadod.

És ha nekem van bajom.

Nem kérek segítséget.

Mert makacs vagyok, és azt mondom „megoldom, ne aggódj”,

De akkor is segítenek rajtam.

Pedig nem akarom basztatni őket, hogy szar van.

Mindig kimásztam a csávából.

De segítettek nekem.

Pedig boldogultam volna.

Látod most is makacs vagyok.

Néha elgondolkodom, hogy nincs is szükségetek rám.

Hogy megoldjátok, hisz nagyok vagytok már.

De én akkor is segíteni akarok, enged, kérlek.

Csak könnyíteni akarok a lelkeden.

Hogy pillangó lehess, és lássalak szállni az égen.

Hogy boldog és gondtalan legyen az életed.

Ezt akarom látni, szóval had, hogy segítsek.

Nekem ez a jó, és nem teher nekem.

Nagyszájú Kicsilány

Lenyugodni sosem fogok tudni.

Vad maradok és merész.

Így születtem, ilyenné tett az élet.

Pár rossz dolog történt velem, de mindig megoldottam őket.

Menekülni akartam párszor a gondok elöl.

De nem sikerült, mert nem ment volna szívből.

Lelkiismeretem nem engedte sose.

Hogy megfutamodjak előle.

Felrúgtam párszor a szabályokat, mert rajtam senki se uralkodhat.

Mindig a makacs fejem után megyek.

Talán ezért verem be sokszor a fejem.

Nem hallgatok másokra.

Csak ha már bekövetkezett a baj.

Sok düh termelődött bennem az évek során.

Falba ütve adtam ki, és nem volt bennem tovább.

Túl gyorsan felkapom a vizet az a baj.

Fent vagyok a plafonon a sok hülyeség miatt.

Kimondom, amit gondolok.

És nem kérek bocsánatot, azért amiket mondok.

Rosszul teszem, tudom, mert így fájdalmat okozok.

Pedig én nem akarok, remélem, jól tudod.

Csak nagy a szám ez a baj.

Változni nem nagyon tudok már mondtam.

Hiszen így kezdődőt el a szöveg egyből.

Most lenyugodtam kiadtam a dühömet egy újabb szöveggel.

Boldog vagyok, most mert vannak, akik szeretnek.

Van, akiket szerethetek.

Talán rájöttem mitől félek ennyire.

Hogy mért kapom fel a vizet hirtelen.

Nagy változások lesznek az életemben.

És félek, hogy elveszítem a barátaim örökre.

A zongora újra játszik

Mikor először láttam elsős voltam.

Azt hittem csak gyerek szerelem és elmúlik gyorsan.

Többször előjött, de csak fellángolás ként.

De most újra bennem él.

Amit Lellén éreztem utoljára.

Rájöttem ez nem fellángolás számomra.

Talán ő az igazi, ki terel utamon.

Akinek elhiszem, h lehetek boldog.

Újra megszólalt szívemben a zongora.

Megint a szerelem dallama.

Szünet után újra írja a kottát.

Igaz azt írtam nem fogom átírni az élet ritmusát.

Újra szállok, mint egy angyal.

A szárnyaim visszakaptam.

Nem akarok soha újra a földön feküdni.

Az élettől ugyan azt a pofont kapni.

Talán elfelejtem a fájdalmat, amit a régi szerelem okozott.

De most inkább újra zongorázni tanulok.

Szükségem van rád.

Mert Ámor nyila rám talált.

Téged láttalak meg akkor először mikor eltalált a nyíl.

Szívem már nem sír.

Sőt majd kiugrik, a helyéről mikor meglátlak.

Elvörösödöm.

És elfeledkezem a gondokról egyből.

Félek, hogy soha nem leszel az enyém.

De küzdeni fogok a jövőért.

A barát

A barát ki segít, ha baj van.

A barát, aki rám szól, „rosszul döntöttél.”

A barát, aki mindig mellettem áll.

Mosolyra késztetnek szomorú pillanataimba.

„Ez nem a világ vége, állj fel a talpadra.”

Kik tűzbe tennék értem a kezüket.

„Hát jól becsüld meg őket!”

Mondja ezt a szívem.

Angyalok kik vigyáznak az álmaimra.

Terelnek utamon, ha megbolondulok.

Helyre tesznek, hogy megváltoztál ne tedd ezt!

Velem vannak mindig, még akkor is, ha hülye vagyok.

Elfogadnak, pedig nem minden napi esett vagyok.

Támogatnak, hogy tovább írjam a sorokat.

Az ihletet most nem is tagadom.

Hiányoznak, mert itthon egyedül érzem magam.

És csak MSN-en keresztül van kapcsolat.

Péntek van, és várom a hétfőt.

Mert elválaszt tőlük az a nyomorult 2 nap.

Ha meglátom, őket gondom-bajom elszáll.

A borús felhő eloszlik fejem felett.

Mosoly húzódik arcomra.

Ami 2 napig nem nagyon akart.

Elkezdenek pletykálni.

A röhögés nem maradhat el.

Még jó, hogy a földön ülök.

Különben a röhögéstől lefordultam volna a székről.

Lefárasztanak néha a hülyeségeikkel.

De nem baj.

Én így szeretem őket!

És ez így is marad, örökre!

Nem úgy érzek iránta

Rossz látni, hogy néha miattam szenved.

Mert szerelmes lett belém, és ezt elmondta nekem.

Félt, óv minden rossztól.

Ki se néztem volna ebből a srácból.

Szeret engem.

De én nem úgy érzek.

Ő is tudja ezt.

És elfogadta a döntésemet.

Azt szeretném, hogy elfelejtsen.

Mert neki nem jó, és nekem se.

A barátságunk vára bomlik le lassan.

Nem akarom elveszíteni.

Mert ő is olyan fontos nekem, mint a többi barátom.

Mondtam neki felejtsen el.

De ebben nem tudok neki segíteni.

Ez most nem az én harcom.

Nem hagylak cserben ne aggódj!

Elengedtem örökre őt, mint a lufit

Szenvedtem miatta eleget.

Nem bírtam már tovább.

Fogtam egy fel nem fújt lufit.

Nagy levegőt vettem.

És búcsút vettem tőle.

Fogtam, belefújtam őt a lufiba.

Nagy csomót kötöttem rá.

Könnyekkel küzdve, elengedtem.

Csak néztem, ahogy száll el messzire.

Üres lettem érzem.

Elengedtem azt, akit szerettem.

Még akkor is fáj, ha ő nem szeretett sose.

Mit kezdjek most magammal?

Nincs, már kire gondoljak.

Ha meglátom, már nem ver a szívem hevesen.

Ha meghallom, hangját nem remeg testem.

Eltűnt belőlem az iránta érzett szeretet.

Dobozva tett lakatok alatt mélyen elzárt emlékek.

Megtartottam csak soha nem bonthatom fel.

Minden szöveg így kezdődik

Az első gondolatot nehéz leírni.

Mert ami eszembe jut az a fájdalom.

Az érzéseim 79%-a fájdalom volt.

Magamba zártam.

És lakat alatt tartottam.

Nem akartam kiengedni.

Így lapot és tollat ragadtam.

És elkezdtem leírni a gondokat.

Áthúztam sokszor a sorokat, mert nem tetszettek a szavak.

De rájöttem nem tehetem ezt, mert belülről tőrnek fel.

És ha áthúzom az eredetit, és bemásolom a hamist.

Akkor nem azt írom le, amit érzek.

Hanem azt, amit az agyam mond.

Lelkemből és szívemből írok mindent.

Hiába fáj néha nekem.

Amiket átéltem megéltem.

Fáj, és még fájni is fog.

De van, akik segítenek nekem.

Hogy könnyebb legyen a lelkem.

Lelkem kottái

Halk szomorú dalt játszik a zongora.

Szívem hangját kottázza.

Dallama lelkem kavargó fellege.

Csak szerelmet kerestem.

Boldogságot, értelmet az életemnek.

Megkaptam 8 napra.

De csak kölcsönbe.

Szívem meghalt.

A kottáról a hangjegyek leesnek.

Nem írom újra a kottát.

Mert az életem már ráíródott.

Nem hagyom abba a zongorázást.

Had hallja mindenki, hogy mennyire fáj.

És tanuljanak a hibámból.

Hogy nem szabad naivnak lenni.

És a skinheadnek nem szabad hinni.

Te nem értheted ezt az érzést.

Hiszen neked nincsenek is érzéseid.

Távozz sátán, távozz a fejemből.

Kellesz még, de nem ilyen áron.

De félek tőled, remegek, ha a közelembe érezlek.

Szörny vagy ki elrabolta a szívemet.

Tartsd meg nyugodtan.

Hiszen neked adtam örökre.

És soha vissza nem kérem.

Megállt az idő

Az idő megállt, nem kattog az óra tovább.

Csend van!

Csak egy zongora halkan játszik a távolban.

Vajon kijátszik rajta?

Hisz mindenki csak áll.

Bambán, némán.

Azt a ritmust zongorázza, amit te játszottál nekem.

Talán te vagy?

Nem hiszem hisz te rég elhagytál.

Elhagytál, mert nem feküdtem le veled.

Nem mondtad, de én éreztem.

Hiszen már nem vagy szűz rég.

Mit akarhatsz egy lánytól?

Ha szerelmed igaz lett volna.

Akkor nem csak azért akartál volna.

Szerencsére feladtad.

Ennek a várnak a kapuját nem tudtad betörni.

Nem is sikerült volna, nem vagyok hülye.

Nem olyan lány vagyok, aki könnyen adja magát.

Naivnak látszom, de belül gondolkodom. 

Valentin nap

Ez a nap pont olyan mint a többi.
Mégis van benne valami különleges.
Valentin nap.
A szeretet külön féle formája.
Mit mondjak, hogy kifejezzem ezt az érzést?
Nincs erre megfelelő szó.
Érted mindent megtennék.
Ha neked fáj, nekem is.
Ha sírsz, én is sírok veled.
Elfogadlak amilyen vagy.
Mert én így szeretlek!
Meg van a megfelelő szó ami kifejezi mit érzek irántad:SZERETLEK!
Kimondom 100xor ha szeretnéd.
Óvlak, féltelek hisz rég óta ismerlek.
Ne kérd, hogy ne tegyem.
Szeretlek fogad el!

Az a bizonyos szó:Szeretlek

Mért fáj ennyire ez a szó?

Kilenc betű csupán.

Mégis olyan sokat jelent.

Egy szóval nem lehet egy érzést kifejezni.

Vagy mégis?

Mondhatjuk, mikor szerelmünkkel vagyunk.

 Vagy mikor a szakítás után reménykedve, hogy csak álmodtuk, hogy vége a mesének.

De már a második öngyilkossági kísérlet után rájövünk ez nem álom.

De még akkor is még álmodozunk arról a személyről, akit úgy szerettünk.

És miközben a gondolataink azon a személyen jár, mindig az a bizonyos szót akarjuk kimondani: SZERETLEK!

by:Luna***

Fontos vagy számomra

Hisz szeretlek…

És ha szeretetem nem volt hiába való

Megbocsátod tetteimet…

Fontos vagy számomra

Hisz befogadtalak szívembe…

És onnan többet nem jutsz ki

Mert kiengedni nem akarlak…

Harcolni fogok érted

Hisz fontos vagy számomra…

Szeretlek…

Válasz utat

Rájöttem nem lehetek mindig szomorú.

Nem nézhetem mindig negatívan az életet.

Állandóan a felhőn ülve együtt sírni a világgal.

Emo-s nem leszek, jaj „világfájdalom”.

Ereimet nem vagdosom, hogy lelkem a mennybe szálljon.

Mostantól megbecsülök:

Minden szeretetett, amit kapok.

Minden egyes napsugarat mi beszökik az ablakon.

A pillangót, ami elszáll előttem.

Minden levegő vételt.

Az órákat, miket szeretteimmel tölthetek.

Pozitívan kezdem járni az utamat.

Mentem az utamon, de egy elágazáshoz kerültem.

Csak két választható út volt.

Egyenes nem.

Az érzéseim két oldala a jó és a rossz.

Balra a jó a szeretet, álmok, barátok, család.

Jobbra a rossz a szenvedés, fájdalom, a régi szerelem, rémálmok.

Jobbra indultam, mert tudtam csak ezek az emlékek várnak a jövőben, és ezek az érzések.

De félúton megálltam.

És elgondolkoztam.

Hülye vagyok?

Minek szenvedjek tovább?

Nincs értelme, nem érdemli meg.

A kisírt szemeket, a fájó emlékeket.

Visszafordultam, újból szembe álltam.

Néztem merre menjek.

Kicsordult egy könnycsepp a szememből.

Eldöntöttem, jobbra fordítottam testem,

És káromkodtam egyet.

És balra fordultam, szívem szúrt a fájdalom.

De nem érdekelt, mert tudtam így a jó.

Álarc

Nem akarok álmokat,

Nem akarok átjárókat.

Bajt az életemben, mit a szerelem okozott nekem.

Hát fel az álarccal.

Hamis mosoly arcomra.

Hamis nevetés a számból.

Hamis leszek.

Érzelmeimet elrejtem.

Hogy ne használjon ki senki se.

Nem hiányzik még egy pofon az életben.

Szenvedtem épp eleget.

Bosszút állni nem fogok.

Nem az én stílusom.

Majd megbüntet téged a sors.

Amiért ezt tetted velem.

Nem kívánok neked rosszat.

Nekem attól mért lenne jobb?

Látnálak szenvedni te barom.

Bocsi ez nem az én stílusom!

Rémálom

Sötét volt a számban,

Féltem, mert egyedül voltam.

Senki sem vigyázott rám,

Még az angyalom is elhagyott.

A takaróm alá bújtam, hátha nem talál meg.

De késő rám lelt.

A rémálom,

Hangosan sikítok, senki se hallja.

Segítség!

Ez a rémálom jelen meg hetek óta.

Sírni kezdek, de akkor se enged.

Gyönyörből pokol

Ha elalszok, fejemre álom hull,

Rólad szeretnék álmodni, mert akkor nyugodt vagyok.

De mi van, ha a gyönyörből pokol lesz,

Egy rém álom, és nem tudom majd kiheverni.

Egésznap ez fog bennem kerengeni.

Mi lelt bennem mikor azt hittem enyém lehetsz?

De megtörtént a csók, ami elátkozott,

Mi megmérgezett.

Álomba ringatott, ami jó volt, de nem tiszta.

Mikor elhagytál sötét lett a kép.

A táj kiszáradt szomorú lett.

Szívem üres nincstelen.